Amikor magamhoz tértem úgy éreztem menten széthasad a fejem. Mire a fejemhez tudtam emelni a kezemet rájöttem, hogy visszaváltoztam emberré. Kinyitottam a szememet, de fehérségen kívül nem láttam semmit, így arrébb söpörtem hajamat. Valószínűleg most változhattam vissza, mert ugyanaz a ruha volt rajtam mint a bankrabláson. Bankrablás...
-Anya!- kiáltottam fel pár hónapja először, de a hangszálaimon nem hallottam változást.
Leugrottam az ágyról, majd sietve körbenéztem Anyut keresve szemeimmel, de sehol se találtam. Hol lehet? Emlékszem, hogy felém jött, de semmi több. Egy fehér óriási szobában voltam egy francia ágyon. Ledobtam magamról a szintén fehér takarót és az ajtóhoz rohantam. Zárva. Körülnéztem, megint Anyu után kutatva és észrevettem egy egész falas tükröt. Odamentem hozzá, majd az Anyutól tanult ujjrátétes trükköt használva ellenőriztem, hogy vannak-e a másik oldalon. Végül is azt nem tudom, hogy vannak-e, de elképzelhető, mert ez egy kétoldalas tükör volt.
Felváltva néztem a tükörre meg az ajtóra miközben minden erőmet beleadva dörömböltem a tükrön. Kétségbeesetten nyüszítettem fel amikor elkezdett fájni az öklöm és már erősen a sírás határán voltam amikor kattant a zár az ajtón. Rögtön átváltoztam egy már nem emlékszem milyen fajtájú vadászkutyává, csak azt tudtam róla, hogy gyors és jó a szaglása. Az ajtó felé vetettem magam és még éppen csak kifértem rajta, fellökve a befelé igyekvőt már kerestem is anyut. Idő közben eszembe jutott, hogy nem is egy kutyává, hanem egy farkassá változtam át, de éppen hogy eszembe jutott megéreztem Anyu illatát.
Egy 180°-os fordulatot véve folytattam az utat, mert sikeresen az ellenkező irányba indultam. Megint nekimentem az illetőnek és bár finom illatokat árasztott nem álltam meg megnézni milyen étel van nála. Valami nem stimmelt Anyu illatával. Olyan tompa és erősen vasszagú. Meg valami kellemetlenül ismerős, rossz szag kísérte. Ne, mond, hogy... Nem. Ne. Ne! NE! Olyan az illata mint Apunak volt akkor...
Már szinte repültem akikor elmentem egy ajtó mellett ahol erősebb volt az illata. Visszafordultam és gondolkozás nélkül emberré alakultam, majd kicsaptam az ajtót és körülnéztem a szobában. Természetellenesen hideg volt bent, de nem foglalkoztam vele csak odamentem ahhoz az ágyhoz ami Anyu illatát árasztotta és felrántottam a lepedőt.
Egy szinte felismerhetetlenségig összeroncsolódott nagymacska feküdt előttem élettelenül. Azt, hogy leopárd volt csak az illata miatt tudtam beazonosítani.
-NEM!- nem, nem nem nem! Bárkit csak őt ne, könyörgöm!
Nem bírtam tovább, zokogva rogytam le az ágy mellé. Amikor egy hangos visongás indult be átváltoztam leopárddá és Anyu mellé feküdve kezdtem morogni maximum fokozaton az ajtó felé. Fehér bundámat felborzolva vártam a dübörgő lábak megérkeztét a szobába, közben igyekeztem minél többször bökdösni Anyu orrát, hátha mégis felébred, de tudtam, hogy nincs remény. Egy ismerős illatú ember száguldott el az ajtó előtt, amit nyitva hagytam, de amikor meghallotta, majd realizálta a hangomat visszajött.
-Basszus!- nyögte sápadtan a Kandúr, maszk nélkül amikor észrevette, hogy én vagyok az.
Visszaemlékezve, hogy megérintett még hangosabban kezdtem morogni és Anyut eltakarva Léptem egy kicsit közelebb felé.
-Felébredt a Csipkerózsika, nincs semmi baj, viszont ezt látnod kellene Király- üvöltötte egy rádióba, túl harsogva a ricsajt, majd szemembe nézett.
-Meghalt, Yuki!- nem!
Hátranéztem Anyura egy nyüszítés kíséretében, de visszafordultam és bár lekuporodva, de Anyu mellett folytattam a morgást.
-Mit kellene látnom?- lépett be, valószínűleg Király, de rám nézve elakadt a lélegzete -Ó hogy az a!
Megint közelebb léptem Anyuhoz, már tulajdonképpen alattam feküdt és mindenemet beleadtam a morgásba. Egész eddigi életemben soha nem voltam még ilyen hangos.
-Ez nem egy leopárd?- basszus! Kezdtem el nyüszítve hátrálni, de amikor megláttam magam előtt Anyu testét gyorsan visszatértem előbbi helyemre és bár halkabban, de újra rákezdtem a morgásra -Úgy emlékszem a múltkor még párduc volt.
-És ez még nem minden- lépett be az ajtón Csődör -Engem egy fehér farkas döntött fel!
-Egy különleges- suttogta falfehéren Kandúr. Basszus!
Miután észrevettem, hogy egyikük se mozdul, szép lassan átváltottam nyüszítésre. Mielőtt még meggondoltam volna mit teszek, most már úgyis minden mindegy alapon kiscicára vedlettem és keserves nyivákolások közepette Anyu teste alá fúrtam magam. Éreztem, hogy valaki átváltozik, majd próbál nyugtató gondolatokat küldeni felém, de csak kimásztam Anyu hideg teste alól és farkassá változva rámorogtam a gepárdra, majd egy vonítást követően újra becicultam.
Mindenem remegett és fülem, farkam behúzva bújtam oda a felismerhetetlen fejhez. Annyira fáj! Minden egyes lélegzetvétel kész kínzás volt. Ha Anyu nincs már nekem akkor kire fogok tovább vigyázni? Ki vigyáz majd rám? Ha megtalálnak a...
Hirtelen hagytam abba a nyivákolást és kaptam a fejemet meghökkent hallgatóimra.
-Mi történt így hirtelen?- kérdezte a már visszaváltozott Kandúr.
Nem vártam meg mit válaszolnak, szúnyoggá változva röppentem fel a fal tetejére.
-Na, most meg mégis hova tűnt el- bosszankodott egy pillanatra Csődör.
-Szúnyog a plafonon. Hozz altatógázt Kandúr- hallottam Király beszédét, majd becsukta maguk után az ajtót.
Mivel kattant a zár és kamerát meg tükröt se láttam a szobában leszálltam és felvettem, emberi alakom. Éreztem, hogy könnyezni kezdek, de nem törődtem vele, csak felemeltem Anyu testét és leültem az egyik sarokban letéve magam elé. Anyu azt mondta ne változzak különböző állattá mások előtt. Azt mondta, hogy vigyázzak mindenkivel, mert ártani akarnak nekem. Én pedig az első adandó alkalommal doromboltam egy vadidegennek, majd átváltoztam, nem is egyszer.
Fél órával később amikor bejöttek a terembe egy altatógázzal én már álomba sírtam magam.
-Anya!- kiáltottam fel pár hónapja először, de a hangszálaimon nem hallottam változást.
Leugrottam az ágyról, majd sietve körbenéztem Anyut keresve szemeimmel, de sehol se találtam. Hol lehet? Emlékszem, hogy felém jött, de semmi több. Egy fehér óriási szobában voltam egy francia ágyon. Ledobtam magamról a szintén fehér takarót és az ajtóhoz rohantam. Zárva. Körülnéztem, megint Anyu után kutatva és észrevettem egy egész falas tükröt. Odamentem hozzá, majd az Anyutól tanult ujjrátétes trükköt használva ellenőriztem, hogy vannak-e a másik oldalon. Végül is azt nem tudom, hogy vannak-e, de elképzelhető, mert ez egy kétoldalas tükör volt.
Felváltva néztem a tükörre meg az ajtóra miközben minden erőmet beleadva dörömböltem a tükrön. Kétségbeesetten nyüszítettem fel amikor elkezdett fájni az öklöm és már erősen a sírás határán voltam amikor kattant a zár az ajtón. Rögtön átváltoztam egy már nem emlékszem milyen fajtájú vadászkutyává, csak azt tudtam róla, hogy gyors és jó a szaglása. Az ajtó felé vetettem magam és még éppen csak kifértem rajta, fellökve a befelé igyekvőt már kerestem is anyut. Idő közben eszembe jutott, hogy nem is egy kutyává, hanem egy farkassá változtam át, de éppen hogy eszembe jutott megéreztem Anyu illatát.
Egy 180°-os fordulatot véve folytattam az utat, mert sikeresen az ellenkező irányba indultam. Megint nekimentem az illetőnek és bár finom illatokat árasztott nem álltam meg megnézni milyen étel van nála. Valami nem stimmelt Anyu illatával. Olyan tompa és erősen vasszagú. Meg valami kellemetlenül ismerős, rossz szag kísérte. Ne, mond, hogy... Nem. Ne. Ne! NE! Olyan az illata mint Apunak volt akkor...
Már szinte repültem akikor elmentem egy ajtó mellett ahol erősebb volt az illata. Visszafordultam és gondolkozás nélkül emberré alakultam, majd kicsaptam az ajtót és körülnéztem a szobában. Természetellenesen hideg volt bent, de nem foglalkoztam vele csak odamentem ahhoz az ágyhoz ami Anyu illatát árasztotta és felrántottam a lepedőt.
Egy szinte felismerhetetlenségig összeroncsolódott nagymacska feküdt előttem élettelenül. Azt, hogy leopárd volt csak az illata miatt tudtam beazonosítani.
-NEM!- nem, nem nem nem! Bárkit csak őt ne, könyörgöm!
Nem bírtam tovább, zokogva rogytam le az ágy mellé. Amikor egy hangos visongás indult be átváltoztam leopárddá és Anyu mellé feküdve kezdtem morogni maximum fokozaton az ajtó felé. Fehér bundámat felborzolva vártam a dübörgő lábak megérkeztét a szobába, közben igyekeztem minél többször bökdösni Anyu orrát, hátha mégis felébred, de tudtam, hogy nincs remény. Egy ismerős illatú ember száguldott el az ajtó előtt, amit nyitva hagytam, de amikor meghallotta, majd realizálta a hangomat visszajött.
-Basszus!- nyögte sápadtan a Kandúr, maszk nélkül amikor észrevette, hogy én vagyok az.
Visszaemlékezve, hogy megérintett még hangosabban kezdtem morogni és Anyut eltakarva Léptem egy kicsit közelebb felé.
-Felébredt a Csipkerózsika, nincs semmi baj, viszont ezt látnod kellene Király- üvöltötte egy rádióba, túl harsogva a ricsajt, majd szemembe nézett.
-Meghalt, Yuki!- nem!
Hátranéztem Anyura egy nyüszítés kíséretében, de visszafordultam és bár lekuporodva, de Anyu mellett folytattam a morgást.
-Mit kellene látnom?- lépett be, valószínűleg Király, de rám nézve elakadt a lélegzete -Ó hogy az a!
Megint közelebb léptem Anyuhoz, már tulajdonképpen alattam feküdt és mindenemet beleadtam a morgásba. Egész eddigi életemben soha nem voltam még ilyen hangos.
-Ez nem egy leopárd?- basszus! Kezdtem el nyüszítve hátrálni, de amikor megláttam magam előtt Anyu testét gyorsan visszatértem előbbi helyemre és bár halkabban, de újra rákezdtem a morgásra -Úgy emlékszem a múltkor még párduc volt.
-És ez még nem minden- lépett be az ajtón Csődör -Engem egy fehér farkas döntött fel!
-Egy különleges- suttogta falfehéren Kandúr. Basszus!
Miután észrevettem, hogy egyikük se mozdul, szép lassan átváltottam nyüszítésre. Mielőtt még meggondoltam volna mit teszek, most már úgyis minden mindegy alapon kiscicára vedlettem és keserves nyivákolások közepette Anyu teste alá fúrtam magam. Éreztem, hogy valaki átváltozik, majd próbál nyugtató gondolatokat küldeni felém, de csak kimásztam Anyu hideg teste alól és farkassá változva rámorogtam a gepárdra, majd egy vonítást követően újra becicultam.
Mindenem remegett és fülem, farkam behúzva bújtam oda a felismerhetetlen fejhez. Annyira fáj! Minden egyes lélegzetvétel kész kínzás volt. Ha Anyu nincs már nekem akkor kire fogok tovább vigyázni? Ki vigyáz majd rám? Ha megtalálnak a...
Hirtelen hagytam abba a nyivákolást és kaptam a fejemet meghökkent hallgatóimra.
-Mi történt így hirtelen?- kérdezte a már visszaváltozott Kandúr.
Nem vártam meg mit válaszolnak, szúnyoggá változva röppentem fel a fal tetejére.
-Na, most meg mégis hova tűnt el- bosszankodott egy pillanatra Csődör.
-Szúnyog a plafonon. Hozz altatógázt Kandúr- hallottam Király beszédét, majd becsukta maguk után az ajtót.
Mivel kattant a zár és kamerát meg tükröt se láttam a szobában leszálltam és felvettem, emberi alakom. Éreztem, hogy könnyezni kezdek, de nem törődtem vele, csak felemeltem Anyu testét és leültem az egyik sarokban letéve magam elé. Anyu azt mondta ne változzak különböző állattá mások előtt. Azt mondta, hogy vigyázzak mindenkivel, mert ártani akarnak nekem. Én pedig az első adandó alkalommal doromboltam egy vadidegennek, majd átváltoztam, nem is egyszer.
Fél órával később amikor bejöttek a terembe egy altatógázzal én már álomba sírtam magam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése