14. Gondolni a jövőre

   Merem állítani, hogy a gyermekeim a legcsöndesebb egyhetesek a világon. Bár amikor emberek sokat dumcsiznak a körülöttük lévő elő és élettelen dolgokkal is, de nem sírtak egyszer sem. Még nem tudják koordinálni a mozgásukat, így jópárszor előfordult egy-egy keresetlen ujj egy másik ember szájában, orrában (,az első még hagyján, de a második már elég kellemetlen) miközben játszottunk velük, de ilyen alkalmakkor csak érdeklődve tapogatták az ismeretlen objektumot.
   A fürdetés nem mindig zajlott zökkenő mentesen, mivel a hab egyszer kis híján belement Azumi szemébe, mert egyik baba se vette a fáradtságot, hogy becsukja a szemét. A pelenkáztatás már egy egészen más lapra tartozott. Anyu kénytelen volt besegíteni, mert Kyouko-néni ránk hagyta a dolgot, de végül annyit bénáztunk, hogy inkább átvállalta a mi "adagjainkat" is. Kai és Ami hazament a központi szigetre, de a többiek itt maradtak babázni.
   Egész nap különbségeket kerestünk Akira és Ao között. Nehezen ment, de a nap végére megállapítottuk, hogy Ao sokkal élénkebb mint a testvérei. Akira és Azumi sokkal többet aludtak, mint Ao, így a kezem mindig vele volt tele. Az etetést nem úszhattuk meg, még akkor se, ha egyszerre nagyon sokat ittak, ezért a nap nagy részét én is gepárdként töltöttem.
   Kei jól bírta. Nem ájult el sem a puki, sem az időnkénti pisi támadástól, pedig sűrűn előfordultak, mind a fiúk, mind Azumi részéről.
  -Miért van az, hogy mindig akkor támadnak amikor pelenkát cserélünk?- kérdezte kissé idegesen egy csomaggal megáldott Akira című szellentést követően.
  -Nézd a jó oldalát, Legalább tudjuk, hogy egészséges a bélmozgásuk!- kuncogtam ördögien.
  -Legközelebb csak azért is befogom munkára a kisasszonyt!- duzzogta.
   Xena az első balesetet követően midig elhagyta a süllyedő hajót, nem mellesleg irigyeltük is érte rendesen.
  -Lesz ez még jobb is, úgyhogy reménykedjetek, hogy hamar átszoknak a bilire- nevetett Anyu, mi pedig kétségbeesetten egymásra néztünk.
  -Amúgy van egy jó hírem- mondta Anyu egyik nap, amikor a kicsik aludtak éppen, mi pedig pihenhetünk.
  -Feltaláltak egy pelenkázó gépet?- reménykedett Kai.
  -Nem tudok róla- lombozta le a lelkesedését egy mondattal -A kutatók szervezete megszűnt!
  -Nem mondod komolyan?!- ugrottam fel a székről.
  -De. A kormány felfedezte, hogy többek között gyerekeken hajtanak végre kísérleteket, ezért az összes tagot életfogytiglan börtönre ítélték. Még valamikor két éve.
  -Miért nem mondtad hamarabb?- tapsikoltam örömömben.
  -Mert voltak sokkal fontosabb dolgaink is, és ami azt illeti még van pár eldönteni valónk- komolyodott el.
   Időközben Kei felkapott és megpörgetett párszor, de most letett és újra helyet foglaltunk.
  -Folytasd kérlek- köszörülte meg a torkát.
  -Először is. Ki kéne találnotok, hogy mikor lesz az esküvő! Nem hagyom, hogy az egyetlen gyermekem hivatalosan szingliként nevelje fel az unokáimat. Másodszor!- fojtotta belém a szót -Másodszor nem lakhattok örökre itt. Amikor felnőnek kelleni fognak barátok a gyerekeknek, és szocializálódniuk is kell! Legalább ők ne szokjanak bele a bujdosásba- stimmel.
  -A házassággal nem lesz semmi gond, már megvannak a gyűrűk- suttogta a csöndbe a párom, egy perc elteltével.
  -A- Mi??? Gyűrűket mondtál?!- kaptam a kezem a szám elé.
  -Igen.
   És ekkor olyat tett amit sose hittem volna. Felállt odament egy cserepes növényhez (???), kiemelte belőle földestől, mindenestől (???) és egy fémdobozt vett ki alóla. Nem tudtam eldönteni, hogy sírjak-e vagy nevessek, de Anyu feje megadta a végső löketet, így végül is sírva nevettem.
  -Na szóval- térdelt le elém- Hölgyuram, engedelmével nekikezdenék- fordult Anyám felé, akinek csak bólintásra tellett -Yuki, hozzám jönnél fele-... Fér-... Izé... Hozzám jönnél?- fújta ki a levegőt diadalittasan.
  -Hát persze, hogy- éééés. A végét földrengető üvöltés rázta meg. Úgy látszik a gyerekek felébredtek, és megtanulták használni a hangszálaikat -Add a gyűrűt, a válaszom igen!
   Miután gyorsan felhúzta az egyébként dögnehéz aranygyűrűt, rohantunk a kicsikhez. Egy eseménytelen pelenkázást követően megetettem őket, majd egy babakocsiba tettük őket és kimentünk a késő délutáni napfényben tündöklő móló melletti homokos partra.
  -Van bármi ötleted, hogy hova költözzünk?- kérdezte meg, miután leültünk egy padra.
  -Valami forgalmas kertvárosba. Sok szomszéd, széles választék a gyerekeknek, hogy hova akarjanak suliba menni, és sok barátjuk legyen. Meg én is szeretnék végre normális életet élni. Nem mellesleg le kell vetkőznöm a félelmeimet- gondolkodtam hangosan.
  -Jő ötlet. A pénz miatt nem kell aggódni. Kai azt mondta, hogy ha rendszeresen láthatnak minket fizeti a ház körüli költségeket. Nekünk csak az ételről, a ruhákról, meg minden olyanról kell gondoskodnunk ami a mindennapokhoz kell.Végre hasznát vesszük annak a flancos diplomámnak.
  -Diploma? Ilyen fiatalon?- lepődtem meg.
  -Ja. Ráadásul sok. Magántanulóként gyorsabban haladtam, és mivel unatkoztam mindenbe belekóstoltam. A szakácstól a rendőrön keresztül az orvosig mindenhol helyt állok- düllesztette ki a mellét.
  -És én mégis mihez kezdjek magammal?! Semmihez sem értek!- szomorkodtam -Hacsak a bujdosás nem számít munkakőrnek...
  -Majd kitanulsz valamit- vigasztalt -Anyuddal mi lesz?
  -Azt mondta, hogy ha már nem lesz rá szükség utazgatni kezd. Mint kiderült elég sok megtakarított pénze van- emlékeztem vissza egy nemrégen megtörtént beszélgetésre.
  -Értem. Azért majd meglátogatja a piciket?
  -Nem túl gyakran, de igen.
   Még egy kicsit kinn maradtunk, de hamar meguntuk. Bent a tiszteletbeli nagymama és nővérke kisajátította a piciket, ezért megtámadtuk a fürdőt.
  -Mond csak. Mekkora az esélye egy újabb terhességnek?- kérdezte már a kádban, hátulról átölelve.
  -Hmm. Amíg szoptatok gyakorlatilag semennyi. Miért is?- emeltem fel a nyakam, hogy hozzáférhessen.
  -Akkor jó.
   Megfordított és magáénak nyilvánította az ajkaimat. Először az alsó, majd felső ajkamat harapdálta kicsit, majd egy erősebb harapás után végignyalt az alsón. Beengedtem a számba és vidám harcba kezdtünk. Kezeimmel a hajába markoltam, ő pedig felfedezésre indult. Olyan volt mintha mindenhol ott lenne, de cseppet se bántam. Sőt!
   Amikor a köldökömhöz ért hirtelen felkapott az ölébe, így, hogy biztosan fennmaradjak, átkulcsoltam derekát a lábaimmal. Férfiasságunk összeértek, amit mindketten hangos nyögéssel jutalmaztunk, majd beljebb indult. A falnak nyomta a hátamat és belém vezette az egyik ujját. Ennek igencsak ideje volt már.
   Hangosan nyögdécseltem minden egyes megmozdulására, annak dacára, hogy elől még hozzám se ért. Szájával birtokba vette egyik mellbimbómat és azzal kezdett el játszani. Azt hittem megőrülök mire kihúzta ujjait belőlem.
  -Felkészültél?- majd választ se várva belém hatolt.
   Csillagokat láttam, és rögtön elélveztem. Miközben pihegni kezdtem, nem fejezte be. Körém fonta ujjait és amikor felélénkültem leült. A vízbe. Miközben még mindig bennem volt. Felsikoltottam, mert ezek után lábaimat a nyakába tette és sokkal mélyebbre hatolt. Kezeivel emelgetett, mivel ujjaival széjjelebb feszegette bejáratom a víz is betolult síkosítóként furakodva közénk.
   A lökések gyorsasága egyre csak nőtt amikor végre megfeszült, és elélvezett. Belsőmet elöntötte a langyos folyadék ami a vízzel keveredett, és pár lökés után én is követtem.
  -Hogy bírod?- kérdezte később, a nyakszirtem csókolgatva. Éreztem ahogy fokozatosan újra keményedik bennem.
  -Ugh. Talán. Még. Egyszer. Menni. Fog- minden szó után egy kicsit kijjebb mozdult, míg végül teljesen üres lettem és háttal fordított magának.
  -Akkor készülj fel.
   Nyelvével végignyalt a gerincemen és amikor a nyakamhoz ért hátulról belém hatolt,és minden kezdődött elölről. Mire befejeztük mozdulni se tudtam a jóleső fáradtságtól. Leeresztette a vizet, és egy gyors zuhany után, mindkettőnket felöltöztetett.
   A fogmosást követően átcipelt a gyerekekhez, ami miatt kicsit furcsán bűnösnek éreztem magam a történtekre gondolva, de a gepárddá változás után még épphogy érzékeltem, hogy ő is követett, a picikhez bújva elaludtam.

13. Tripla bogyók a láthatáron

   Közel egy hét telt el azóta, hogy nekikezdtünk a gyerekszobának, most már csak a gyerekek hiányoznak. A babaruhák naponta gyarapodnak, különböző méretekben, kénytelenek voltunk a szemben lévő szobát gardróbbá kinevezni. A hasam lassan összenyom, ezért alvás közben inkább gepárddá változok, és néha Kei is.
   A harmadik hét felénél tartok, de Kyouko-néni szerint csaknem mindenórás állapotban leleddzek. Szinte egyszerre eszek, iszok és pisilek, olyan szinten kitöltenek belülről, és már azon is erősen gondolkozok, hogy beszerezzek egy kerekes széket, mert nem egyszerű a mostani súlyommal két lábon járni.
   Ha valamelyik kicsi rugdosni kezd, akkor, ha nagyon figyelünk még azt is meg lehet állapítani, hogy melyik lábával, ritkább esetben kezével teszi. Az ikrek a hasam alsó részében helyezkedtek el, a harmadik fölül, és valószínűleg már megfordultak. Legalább  is tegnap este azt hittem, hogy meghalok miközben mocorogtak.
   Kyouko-néni vezetésével egy ideiglenes rendelőt állítottak fel a fiúk, hogy ha megindul a szülés minden kéznél legyen, bár 76% az esélye annak, hogy egyedül is menni fog. A nevek már meg vannak, még másnap húzattam egy borítékot Kei-el és a többit elégettem, majd amikor kibújtak a kölykök és én is emberré változok, kinyitom a azt.
   Éppen a lefekvéshez készülődtünk amikor hirtelen valamit észrevettem, és miután megbizonyosodtam az igazamról elsápadtam.
  -Kei! Van egy kis gond- sikítottam. Jól van, semmi baj. Minden rendben lesz. Nagy levegő beszív, nagy levegő kifúj!
  -Mi történt?- rontott be a fürdő szobába, mert éppen fogat mostam.
  -Azt hiszem elfolyt a magzatvizem. Azt ne kérdezd, hogy hogy, de biztos vagyok benne, hogy ez az volt- aú! -Igen tuti! megkezdődtek a fájások. Szerintem én most...- és átváltoztam.
   Amíg nem csitult a fájás elterültem a földön, de amint alábbhagyott megindultam az orvosiba. Kei már elment megkeresni a többieket, ezért mire odaértem, Kyouko-néni Különböző orvosi dolgokat piszkálgatott.
  -Kérsz fájdalom csillapítót?- nemre bólintottam -Nyüszíts egyet, ha meggondoltad magad- szaván fogtam.
   Öt perccel később egy szalmával beterített sarokban feküdtem, a nyugtatótól kótyagosan.
  -Itt van?- nyitott be Kei az ajtón lihegve, és mindenki aki eddig nem volt benn mögötte sorakozott.
  -Mint látod igen itt, de arra kérnélek titeket, hogy a szülőkön kívül mindenki fáradjon ki- nagy sóhajtások -Úgy értettem, hogy a most születendő babák szülein kívül- dörrent fel és Anyu is kiment a folyosóra.
  -Jól van?
  -Már miért lenne jól?! Egy szülés fájdalmasabb mint gondolnád! Ráadásul három kölyökkel van dolgunk!- közelebb jött hozzám, és lehajolt -Nemsokára elmúlik a szer hatása, készülj fel rá! Muszáj lesz érzékelned a külvilágot, hacsak nem akarsz császármetszést- felnyüszítettem -Én is így gondoltam. Lehet, hogy állat alakban vagy, de kifaggattam anyádat és azt mondta, hogy a szülés jobban hasonlít az emberi szüléshez, mint az állatihoz. Értsd ezt úgy, hogy közben néhányszor egészen biztosan megbánod azt a bizonyos éjszakát!- Kei látványosan lesápadt.
  -És én mit csináljak?
  -Simogasd a hátát és csukd be a szemed. Volt olyan férfi aki elájult a szülés közben- forgolódott az asszony -Én addig előkészítem a karszalagokat. Mivel a nevüket nem árulta el, felírtam három rózsaszín, és három kék szalagra az 1, 2, 3 számokat, jelezve, hogy ki mikor született. Meg még is el kellene a segítséged nagyfiú. Írd már fel egy papírra, hogy mikor születnek majd meg! Percre pontosan, ha lehet.
  -Papír...?- zavarodott össze a párom.
  -Igen papír. Meg tessék itt egy toll is- nyomta a kezébe az említett dolgokat.
   Idő közben a nyugtató hatása egyre jobban gyengült. Tudtam, ha jön egy fájás az igencsak rossz lesz. Nem tévedtem sokat. Olyan volt mintha bomba robbant volna a belsőmben. Kívülről folyamatosan a "Nyomd! Nyomd! Az isten szerelmére nyomjad már!" mondatokat hallottam,ezért mindent megtettem a kérés beteljesítésének végett.
   Szerintem egy év is eltelt, míg az első gyerek megszületett. Kisfiú volt. A rövid szünetben pihentem egyet, és a fejemhez rakták a csöppséget. A szőre a rózsaszín különböző árnyalataiban úszott. Nem is tudtam, hogy szőrösek lesznek amikor megszületnek. Megnyalogattam egy kicsit, és már kezdtem magam jól érezni amikor folytatódott a rémálom.
  Mire feleszmélhettem volna, a kicsi test eltűnt mellőlem. A második nem váratta magát, sokkal hamarabb követte az elsőt a napvilágra. Jobb elülső mancsocskáján egy kék patentos szalagon a kettes szám állt,és az első kiköpött mása volt. Az ikrek kint vannak! Még egy...
   Azt hittem, hogy a fájdalom ellenére menten elalszom a fáradtságtól, de kibírtam. Az utolsó kislány volt. Sokkal kisebbnek tűnt a másik kettőnél. Elaludhattam egy picit, mert miután kinyitottam a szemem, már mind a három hófehér csöppség egy-egy csecsemen szopott. Hát ez bizony furi.
  -Bejöhetnek a többiek?- hajolt le hozzám egy zokogó Kei.
   Megnyaltam az arcát, ezért miután megmosta azt kinyitotta az ajtót.
  -Kettő fiú, egy lány!- üvöltötte el magát.
   Mindenki benyomakodott mellette, de amikor megláttak lefagytak.
  -De cukik!- tért magához először Xena -Megfoghatom őket?
  -Elégedj meg egy rövid simogatással- csitította a hulla fáradt asszony.
   Ezt követően Anyám zokogva összeesett, Ami őt, míg Kai az öccsét vigasztalta, Xena hozzám jött, Kyouko-néni pedig elvonult aludni. A gyerekek pedig semmivel sem törődtek. Vígan doromboltak,és a lehető legtöbb tejet tömték magukba. Ha egy csecs kiürült, kerestek egy másikat.
  -Mi akkor visszavonulunk- simogatta meg Ami és Kai is a kicsiket, majd Xena-t kézen fogva elmentek.
  -Tudom, hogy nem ez a legalkalmasabb idő erre, de fel kéne írni a nevüket- jött oda hozzám Anyu, még mindig pityeregve.
   A picik már abbahagyták az evést, ezért átváltoztam. Pizsamám csatakosan lógott rajtam.
  -A párnám alatt- suttogtam rekedten.
   Anyu elviharzott, Kei pedig mellém ül miután az ölembe tette a kicsiket.
  -Nem lehetne őket átváltoztatni?- ölelt át fél kezével. A kislányt a kezébe adtam, és bólintottam.
  -Lurkócskáim, ideje megmutatni magatokat!- mondtam gyengéden, és kinyitották a szemeiket.
   A fiúknak sötét, a lánynak pedig hihetetlenül világos szeme volt. Természetesen a kék árnyalataiban. Egy pillanatig pislogtak rám, utána, bár biztos vagyok benne, hogy nem értették, de átváltoztak. Egyértelműen apjukra ütöttek, csak a kislány hasonlított rám. Köszi kincsem...
  -Gyönyörűek!- cirógatta a baba arcát, szemei ragyogtak a csodálattól.
  -Egyet értek- felnézve Anyámra, azaz annak kezében tartott borítékon akadt meg a szemem -Add csak ide őket addig!
   Mellém ült, majd a csere után kinyitottam a borítékot.
  -A?- lepődött meg egyszerre a két férfi.
  -Az a kezdőbetű- hunytam le a szemeim -Akira, Ao és Azumi- simogattam meg sorrendben a fejüket, és rám mosolyogtak. Te jó ég! Még fogaik is vannak! -Mennyire nőnek gyorsan?
  -Most már rendesen fognak. Amikor te megszülettél, már fel tudtál ülni. Hogy mi mennyire megijedtünk! Még csak fel se sírtál!- kuncogott -Őket még kívülről is hallani lehetett- tette hozzá.
  -Mennyünk aludni!- ásítottam.
  -Menjetek, de azt ajánlom te inkább feküdj be hozzájuk. Még nem tudnak maguktól átváltozni, de gondolom nem akartok fél óránként felkelni, hogy ehessenek- tanácsolta, és visszaadta nekem őket, majd elment.
  -Na pakoljuk rád mindet aztán felkaplak- szólt segítőkészen Kei.
   Megkértem a piciket, hogy változzanak vissza, majd elindult velünk a kisszoba felé. Volt ott egy kisebb elterített terület szőnyeggel, így bement oda és becsukta magunk mögött az ajtókat.
  -Itt maradok én is!- jelentette ki, és megpuszilt mindannyiunkat.
   Mi is átváltozunk, majd miután Akira, Ao és Azumi megtalálta a kedvenc csecseiket elaludtunk.

x118.05.05.  -Akira: 00,37
                     -Ao: 00,49
                     -Azumi: 01,04

12. Pánik a köbön

   Az éjszaka folyamán minimum hétszer mentem ki pisilni, de egy idő után már nem számoltam. Miután felkelt a nap és még mindig tartott ez az állapot egyszerűen megágyaztam az üres kádban, így a nap se bántotta a szememet, és a WC is közelebb volt. A kérdés már csak az, hogy mégis, hogy kötöttem ki újra az ágyban.
   Mivel már jó ideje ezen gondolkoztam, inkább felültem az ágyon és keresni kezdtem Kei-t. A Sötétítő el volt húzva, így nem láttam sokat, de a fürdőszobából vízcsobogás hallatszott ezért megtaláltnak minősítettem az eltűntet, amikor a pocakomra tévedtek a kezeim és lefagytam.
   Szép lassan lefelé irányítottam a tekintetem és egy hatalmas félgömb takarta a kilátást. Míg aludtam, a hasamban élők növekedésnek indulhattak, mert közel kétszer akkora helyet foglaltak el most mint tegnap. Most már, ha akarnám se sikerülne elrejteni a terhességemet.
   A lábra állás művészetét újratanulva megcéloztam szekrényt és hosszas méricskélés után kivettem Kei egyik pólóját. Az egykor ruhaként is helyét megálló póló, most pont jónak ígérkezett. Mivel a melegítő nadrág már rajtam van, elhatároztam, hogy elmegyek reggelizni, de kilépve a szobából egy hatalmas problémába ütközök. Mégis merre van a konyha?
   Gondolkozásomból egy ölelés ébreszt fel.
  -Jól aludtál, halacska?- puszilja meg a fejem búbját Kei.
  -Mondhatni- megfordultam és, amennyire a hasam engedte, megöleltem -Nagyon nagy lett a pocakom, de úgy érzem mintha hónapok óta nem ettem volna...
  -Akkor itt az ideje a reggelinek.
   Megfogta a kezemet és jobbra fordultunk. Újra megállapíthattam, hogy hatalmas ez a ház, mert közel tíz percbe tellett, hogy elérjük a konyhát. Benyitva Ami várt minket, a már megterített asztallal.
  -A többiek is mindjárt jönnek, csak vissza kellett őket fordítani, hogy kezet mossanak. Shiro pedig úgy döntött, hogy ellenőrzi sikerült-e nekik, mert már régóta elmentek- mondta, miután kölcsönösen köszöntöttük egymást.
  -Akkor jobban teszik, ha sietnek, mert éhen halok- mondtam miközben lesuttyantam az egyik székre
  -Ha szeretnéd, nekikezdhetsz- nem kellett kétszer mondania.
   Tükörtojás volt szalonnával. Miután megettem a saját adagomat szomorúan nyugtáztam,hogy bizony ez még nem elég, így úgy döntöttem, hogy kiszolgálom magam. Megkérdeztem, hogy hol van a konyha becéloztam a hűtőt. Teli volt tojással, ezért kiszedtem egy dobozzal, majd rövidke keresés után hagymát, szalonnát, vajat és olajat is találtam.
  -Azt mind megeszed?- nagyot ugrottam ijedtemben, mert nem hallottam, hogy valaki mögém lépett.
  -Igen mind, de ha kérhetlek ilyet többet ne csinálj!- hátra fordultam és Kei szemébe néztem -Megijesztettél!
  -Bocsi- nyomott puszit a kobakomra -Menj csak be, majd én megcsinálom.
  -Köszi.
   Bent Ami éppen vizet töltött magának, de a többiek már nagyban az ételt pusztították.
  -Jó reggelt-  köszöntöttem őket vidáman, és Anyu mellé ültem -Jó étvágyat- pontosítottam.
  -Köszönöm, neked is- válaszolt Anyu -Hogy aludtál?
  -Nem valami fényesen, de túlélem- talán. Legközelebb csak azért se fogok inni lefekvés előtt.
   Kei hamar elkészült a reggelim folytatásával, és miután lerakta elém a tányért mellém ülve ő is nekikezdett. Tehetséges szakácsnak bizonyult, így, a tányérom lenyalogatása után, boldogan nyújtózkodtam egyet.
  -Nagyot nőtt az éjszaka folyamán- jegyezte meg Kyouko-néni.
  -Három napja még csak hasa se volt, de igazad van, sokat nőtt- simogatta meg az említett testrészt Kei -Bármi előrelépés a babák nemét illetően?
  -Van- villantottam ördögi mosolyt -De nem mondom el! Ha!
  -Akkor mégis hogy vegyük meg a bútorokat?- próbálkozott Anyu.
  -Az tényleg bajos. Rendben, annyit elárulok, hogy hárman lesznek. A többihez pedig segítőt fogadok fel... Nem is! Vegyetek mindenből fiúsat meg lányost is! A felesleges holmikat pedig elajándékozzuk!- ez jól jött ki. Így semmi se maradhat ki.
  -Ajj már! Pedig annyira vártam, hogy megtudhassam. De legalább azt  elmondta, hogy trió trónol a pocijában- duzzogott Xena.
  -És a babaszoba színe milyen legyen?- adta fel a reményt Ami.
  -Hmm... Jó kérdés, mert az bonyolult- töprengtem -Azt Kei már úgy is tudja, hogy az egyik gyerek fiú, de a többit még nem, így olyan kellene ami egy kisfiúhoz, meg egy lányhoz is illene- mit is kellene? -Tudom már! Szerezzetek be egy óriási buborék fújót, sok-sok pasztell színű falfestéket, meg jó sok szappant. Sajnos a festésben nem tudok segíteni, de majd mondom, hogy melyik szín tetszik!
  -Jó ötlet, de sietnünk kell. Ilyen ütemben nem lesz két hetünk- csapta össze a kezeit Kyouko-néni -Yuki, nézd meg milyen festékeket akarsz és rendeld meg a neten. Kei, Kai, valamelyikőtök vegyen három hatalmas buborékfújót, a másik pedig a szappant! Shiro, maga kérem pakolja ki a Kei szobája mellett lévő helyisége és mindent vigyen egyenlőre az aulába. Ami, te és Xena pedig velem jöttök. Megyünk a bútor boltba.
   Pislogtunk egy párat, majd szinte egyszerre indultunk a magunk dolgára. A festékekkel nehéz dolgom volt, mert nagyon sok tettszett, de sutba vágtam minden takarékosságra intő gondolatomat,és az összesből vettem a legkisebb kiadagolásban. Muszáj lesz még a neveken is gondolkozni, mert elvágtam minden segítséget magamtól.
   Estére már készítettem 17 borítékot, benne darabonként három névvel, majd a komód legalsó polcának a legmélyére dugtam őket. Mint aki jól végezte dolgát, boldogan szökdécseltem az étkezőbe. Hét szempár nézett rám izgatottan, és szinte egyszerre kezdtek el beszélni.
  -Ne segítsek valamiben? Már majdnem ráérek- Anyu.
  -Ez a buborék fújó elég nagy? Vagy keressek nagyobbat?- Kai.
  -Hoztam tíz különböző illatú szappant. Megnézed melyik tettszene?- Kei.
  -Ez az ágy nem valami tündéri?- Ami.
  -Találtam egy tetszetős pelenkázót.Van benne öt fiók is- Kyouko.
  -Kell babaház? Végül is, az is egy bútor- Xena.
   Szemeimet ide-oda kapkodtam, és mindenkinek válaszoltam, de mindig újabb és újabb kérdést tettek fel, így egy pöppet kiakadtam. Kezdett felbukkanni a klausztrofóbiám a szoros közelségüktől, így cseppet se döbbentett meg amikor hirtelen nem kaptam levegőt, de a körülöttem lévők legalább észrevették magukat. Mondjuk ehhez az kellett, hogy elájuljak, de magamban megjegyeztem, hogy ezentúl időpontot osztogatok a velem beszélni vágyókkal.

11. Apa, vagy Anya. Nem tök mindegy!

  Földrengés! Volt az első gondolatom amikor kinyitottam a szememet, de alaposabban körülnézve fájó homlokommal megállapíthattam, hogy az ágy mellett szenvedő Kei ébresztett föl. Úgy látszik keményebb fejem van mint neki, mert nekem azért annyira nem fájt.

  -Minden rendben? Hogy kerültem én ide?- kérdeztem, mert egy ismeretlen szobában voltunk.

  -Nem köszönöm minden rendben!- dörmögte miközben felállt -Míg aludtál megérkeztünk, de nem tudtunk felkelteni így a szobámba hoztalak. Vagy szeretnél sajátot? Az is megoldható- bizonytalanodott el rám nézve.

  -Nem, jó lesz ez így- nyugtattam meg és ülve felé nyújtottam a karjaimat. Úgy gondoltam megölel és esetleg egy puszit is bezsákmányolok, de ehelyett felemelt -Hova megyünk?- kérdeztem, miközben a átöleltem és szorosan hozzá bújtam. 

   A hasamon nem vettem észre változást, még mindig gömbölyödött.

  -Már egy órája megérkeztek a többiek. Te most szépen megfürdesz, az Apád, vagy esetleg Anyád? Mindegy, na az, pedig amíg elő nem kerülünk megpróbál rávezetni a történtekre. Elmesél egy nagyon különleges történetet egy különleges párról, majd annak igencsak különleges fiáról. Vagy valami ilyesmi- eközben már be is értünk egy fürdőszobában és elkezdett levetkőztetni. Hát mit ne mondjak, Wow. Most már legalább tudom, hogy nincs közöttünk félreértés. 

   Minden egyes ruha darab eltávolítását követően egyre átszellemültebb fejjel nézett rám, és meg mertem volna fogadni, hogy még a nyálát is csorgatta volna, ha nem beszélt volna éppen. Én pedig újfent a sültcsirkévé válás boldog útjára léptem. Éppen a tollaimtól fosztottak meg, és a végére jogosan éreztem magamat pucérnak. Mert az is voltam.

   Ha lejjebb pillantottam, valami igencsak kemény dolgot ismerhettem fel, de próbáltam nem folyamatosan azt nézni, hanem egész végig mélyen a szemét figyelni. Nem jött össze. Mivel a kádat előre feltöltötték (olyan hatalmas volt, hogy a fürdőszoba nagy része abból állt) Felemelt és gyengéden belerakott.

  -Akkor én szépen el- már fordult volna meg amikor utána kaptam.

  -Levetkőzöl- jelentettem ki ellentmondást nem tűrően.

  -Ha én most oda bemegyek, annak nem lesz jó vége- mondta sokat sejtetően.

  -Miért is?- annak nem örülnék...

  -Nem hiszem, hogy kibírnám anélkül, hogy hozzád érnék- sajnálkozott.

  -Ó- elengedtem,és megfordulva magamhoz öleltem a lábaimat.

  -Naa. Ezen nem kell annyit siránkozni! Majd eljön annak az ideje is- tényleg? Felcsillant a szemem, de nem láthatta, mert még mindig háttal voltam neki. Sóhajtást hallottam, amit ruha susogás követett -Ezt még nagyon meg fogom bánni... Meny beljebb! És ne mocorogj olyan sokat!

   Követtem utasításait és elmerülve a vízben félig hallá változtam,de egy másodperc múlva levegőért kapkodva erőlködtem fel magam a víz fölé. Ez fájt! A hasamat szorongattam és a kín emlékétől nyüszítve próbáltam megszabadulni.

  -Yuki!- a csobbanást követően erős karok vettek körül -Mi történt?

  -Nem tudom, de annyira fájt!- minden erőmmel azon voltam, hogy belepréselődjek bőrének melegébe.

  -És most? Yuki, mond, hogy most már minden rendben! Kérlek!- hallottam a hangján, hogy sírás közeli állapotban van már, így egy kicsit magamba néztem.

  -Már nem fáj- csak valami tompa zsibbadtságot éreztem -Viszont nem hiszem, hogy meg tudnék-e fürödni- ha pontosabb akartam volna lenni a kezeim is lehanyatlottak az erőtlenségtől.

   Nem éreztem fáradtnak magam, csak az izmaim nem tudtam használni.

  -Biztos sokkot kapott a tested. Majd megmosdatlak. Nem hiszem, hogy a közeljövőben rád ugranék- jegyezte meg halkan -Az előbb túlságosan megijedhettem.

   Tíz perc múlva már tisztán vártam,egy törülközőbe csavarva, hogy előkeressen egy hajszárítót.

  -Mi is történt az előbb?- kérdezte amikor visszaért.

  -Megpróbáltam félig hallá-

  -Sellő.

  -Sellővé változni. Ez lett a vége- gondolkozott egy picit, majd hozzálátott a hajszárításnak. Lényegesen könnyebben ment.

   Miután felöltöztetett (még az se ment, egyedül) felvett és elindultunk valamerre. A berendezés hasonlított Kai-nak a házáéhoz, de ez sokkal egyszerűbb volt. Sehol egy régi festmény, illetve szobor vagy váza, csak néhány kép volt felrakva. Többségükön két fiú volt látható, de néha a szüleik is megjelentek.

  -Mi vagyunk- felkukkantottam a fejem fölé és pirulva vettem tudomásul, hogy mosolyogva figyel és egy ideje már megállhattunk egy ajtó előtt.

  -Szép család.

  -Köszönöm. Itt vannak bent. Felkészültél?- kérdezte komolyan. Nem éppen.

  -Igen- válaszoltam helyette és miközben kinyitotta az ajtót egy nagy levegőt vettem.

  -Mi tartott eddig?- kérdezte szinte rögtön Anyu, de amikor megfordult lefagyott egy pillanatra -Lényegtelen, minden rendben?- rohant oda hozzánk.

   Úgy látszik, szembe tűnő lehet a világfájdalom a fejemen.

  -Most már igen, de akadt egy kis problémánk az előbb- mondta Kei, és sóvárogva nézett a kezeire, mert Anyu kikapott onnan és megpróbált lábra állítani.

  -Ez nem fogy összejönni- mondtam gyorsan mielőtt még elengedhetett volna.

  -Yuki, az isten szerelmére, mégis mi folyik itt?- kérdezte, és ha nem lettem volna terhes tuti, hogy megrázott volna, de ehelyett csak felkapott a karjaiba. Úgy látszik ez a mai nap erről szól.

  -Mégis mi folyik itt? Már órák óta itt ülünk és egy végtelenített gyerekmesét hallgatunk. Elmagyaráznátok, hogy miről is maradtunk le?- kérdezte egy ideges hang tulajdonosa.

   A szoba közepén egy kanapén ülve ott ült Kai, Kyouko-néni, Xena és Ami. 

  -A fiamról meséltem, mégis mi nem tettszett neked ebből, fiatal ember?- csattant fel Anyám, mire Kai összehúzta magát.

  -De hát én úgy tudtam, hogy az apja már meghalt- jegyezte meg csendesen.

  -Igen nagyokos, csakhogy senki se mondta, hogy az apja vagyok! Mivel én szültem, természetesen csakis az Anyja lehetek!- bejelentését mély csend követte.

   Kei és én csak meredtünk Anyámra és még véletlenül se fordultunk a négy újonnan beavatott felé.

  -Hallottam már ilyenről, de sose hittem volna, hogy tényleg igazak a speciális férfiakról szóló mendemondák- hallatszott a néni döbbent árnyalatú hangja.

  -Pedig hidd csak el, mert igencsak egyértelmű alapokon alapszik. Yuki, szerintem át kellene változnod.

  -Nem hiszem, hogy ez jó ötlet- mondtam neki miközben letett a földre.

  -Ez nem csak egy ötlet volt! Yuki, lovat, most!- mondta és éreztem, hogy változni kezdek.

   Gyorsan négykézlábra görnyedtem, hogy rögtön a patáimra léphessek, mert bár nem szabhatja meg, hogy mivé válhassak, de nincs időm gondolkodni. Kínomat, megpróbáltam nem mutatni, de Kei igencsak aggódva közelített meg, mivel egész testemben remegtem. Bár most nem fájt annyira mint a múltkor, de nem volt elhanyagolható. Egy cseppet sem.

  -Mond, hogy ez nem az amire gondolok- sápadt le Kai. Hátra néztem, és megállapíthattam, hogy a hasam enyhén, de határozottan dudorodik.

  -Ha nem hiszed, érintsd meg- mondta Kei miközben megfogta a fejem -Minden rendben Yuki?- kérdezte halkan, de nem válaszoltam.

   Becsuktam a szemem és a fejem megtartását teljes egészében rá hagytam. Egy kiállítási tárgynak éreztem magam, egészen addig amíg meg nem éreztem az első kezet a hasamon. Legszívesebben megcsíptem volna, mert már így is kellemetlenül éreztem magam, de miután egy kicsit arrább léptem Anyám rám szólt és jobbnak láttam türtőztetni magam.

  -Hihetetlen! Érezni lehet a magzatokat! Mond csak mióta is tart a terhesség?- kérdezte öt percnyi tapizás után Kyouko-néni. Xena és Ami átment a jobb oldalamra, míg ő és Kai a bal oldalamon szorgoskodott.

  -Rúgott egyet!- kiáltott fel kacagva Xena.

  -Ez itt a probléma- nézett szúrósan Kei-re Anyu -Kevesebb mint egy hete.

  -Az lehetetlen!- sápadt el látványosan az állatdoki.

  -Valami baj van?- kérdezte Anyu -Én is a 29. hétben szültem- jegyezte meg mellékesen.

  -Igen ám, de, ha szerencsénk van akkor is maximum 2 hét van hátra a szülésig!

   Eddig bírtam. Kei háta mögé bújva a lehető legtávolabbra húzódtam a többiektől, de a lábaim egymásba gabalyodtak, hogy hogy azt nem tudom. Amikor összeestem rögtön oldalra fordultam, hogy a lehető legkisebb súly nehezedjen rájuk.

  -Yuki! Könyörgöm, ha emberré nem is, de változz már át valami mássá- guggolt le hozzám Kei.

  -Mi történt?- na ezt pedig mindenki más mondta folyamatosan.

   Becsuktam a szemem, de mivel Anyu nem mondta, hogy visszaváltozhatok, úgy döntöttem megpróbálkozom a kiscicával. Nem sokkal később már Kei simogatását élvezve doromboltam, miközben a kanapén ülve magyarázott.

  -Ha maga- itt Anyura nézett -Megvárta volna, míg elmondjuk miért késtünk, ez nem történt volna meg. Úgy látszik nem mindegy, hogy mivé változik, mert amikor a sellővel próbálkozott sokkal jobban fájt neki. Most kibírta pár percig, de akkor még egy másodpercig se.

  -Ez, hogy lehetséges?- kérdezte a már kevésbé sokkos Kai.

  -Lehet, hogy ez összefügg az utódok számával?- gondolkozott hangosan Anyu -Én csak egyet szültem, így nem vagyok biztos benne, de mintha olvastam volna a jegyzetek között, hogy csak annyit szülhetnek a férfi anyák amennyit az apák állatfaja képes kihordani. Vagy valami ilyesmi.

  -Logikus. A ló maximum kettő csikót ell, a sellő pedig gyakorlatilag nem is létezik. De akkor mégis mennyi gyermeket vár?- kérdezte Ami.

  -Legutóbbi értesüléseink szerint hármat. Yuki?- Nyávogtam egyet Kei kérdésére választ adva.

  -Ezt így meg tudja mondani?- lepődött meg Ami.

  -Igen. Nemsokára azt is tudni fogja, hogy fiúk, vagy lányok lesznek- fiút már most garantálni tudok, de ez egyenlőre lényegtelen.

  -Hihetetlen! Várjunk csak egy percet- asszem most kezd el felszállni a köd Kai szeme elől -Ha Yuki terhes akkor mégis kitől...?- kinyitva a szemeim látom, hogy Kai teljes mértékben ledöbbenve, tátott szájjal nézi Kei -Jól sejtem, hogy?

  -Igen. Én vagyok az apa- mondta a testvére nyugodt hangon.

  -Akkor ez azt jelenti, hogy neked hamarabb összejöttek a kölykök, mint nekem?- kérdezte felháborodottan minek jutalma egy tockos a menyasszonyától.

  -Ja így is felfoghatod- vigyorgott fülig érő szájjal Kei, így ő egy szép mély karmolást kapott a combjába, de folytattam a dorombolást.

  -És a nevek már megvannak?- Kérdezte mindenki legnagyobb meglepetésére Xena.

  -Nem- válaszolta Kei rám nézve.

   Mivel úgy gondoltam, már nyugodtan vissza változhatok, így meg is tettem.

  -Azt hiszem mi most szépen megtámadjuk a laptopodat- húztam magam után a kezénél fogva -Anyu, készítenél valami enni? Éhen halok- adtam az említettnek puszit.

  -Máris viszem, de ne szokd meg! Nem vagyok a személyi pincéred! Azaz valamilyen szinten minden anya a gyermeke szolgája, úgyhogy mégis... 

   Pár órával, vagy ezer oldallal és még több névvel később fáradtan nyúltam el az ágyon.

  -Feladtam! Én már kiválasztottam a számomra szóba jövőket, ha valamelyik tettszik akkor azt megtartjuk. Egy fiunk mindenképp lesz, de többet nem tudok megállapítani. Talán majd holnap, de most aludnom kell!- hadartam el két levegővel.

  -Akkor aludj csak. Itt leszek melletted!- mivel már egy ideje az ágyban, meg persze pizsamában voltunk, csak letette a komódra a laptopot és lekapcsolta a lámpát.

  -Egész jól ment.

  -Az a szerencsénk, hogy Kyouko-néni tudott arról a bizonyos elméletről. Eléggé jól fogadta a hírt a családod. Mármint, hogy te vagy az apa.

  -Hááát. Már régóta egyértelmű volt, hogy nem éppen a megszokott testrészeket preferálom az emberekben.

  -Prefe mi?- asszem még bandzsítottam is miközben kimondani próbáltam.

  -Preferálom. Tudomásom szerint azt jelenti, hogy előnyben részesíteni valamit. 

  -Ó, értem- hatalmasra nyitottam a számat, majd egy könnycseppel később álmos hangon folytattam -Jocaká'!- és már aludtam is.