Közel egy hét telt el azóta, hogy nekikezdtünk a gyerekszobának, most már csak a gyerekek hiányoznak. A babaruhák naponta gyarapodnak, különböző méretekben, kénytelenek voltunk a szemben lévő szobát gardróbbá kinevezni. A hasam lassan összenyom, ezért alvás közben inkább gepárddá változok, és néha Kei is.
A harmadik hét felénél tartok, de Kyouko-néni szerint csaknem mindenórás állapotban leleddzek. Szinte egyszerre eszek, iszok és pisilek, olyan szinten kitöltenek belülről, és már azon is erősen gondolkozok, hogy beszerezzek egy kerekes széket, mert nem egyszerű a mostani súlyommal két lábon járni.
Ha valamelyik kicsi rugdosni kezd, akkor, ha nagyon figyelünk még azt is meg lehet állapítani, hogy melyik lábával, ritkább esetben kezével teszi. Az ikrek a hasam alsó részében helyezkedtek el, a harmadik fölül, és valószínűleg már megfordultak. Legalább is tegnap este azt hittem, hogy meghalok miközben mocorogtak.
Kyouko-néni vezetésével egy ideiglenes rendelőt állítottak fel a fiúk, hogy ha megindul a szülés minden kéznél legyen, bár 76% az esélye annak, hogy egyedül is menni fog. A nevek már meg vannak, még másnap húzattam egy borítékot Kei-el és a többit elégettem, majd amikor kibújtak a kölykök és én is emberré változok, kinyitom a azt.
Éppen a lefekvéshez készülődtünk amikor hirtelen valamit észrevettem, és miután megbizonyosodtam az igazamról elsápadtam.
-Kei! Van egy kis gond- sikítottam. Jól van, semmi baj. Minden rendben lesz. Nagy levegő beszív, nagy levegő kifúj!
-Mi történt?- rontott be a fürdő szobába, mert éppen fogat mostam.
-Azt hiszem elfolyt a magzatvizem. Azt ne kérdezd, hogy hogy, de biztos vagyok benne, hogy ez az volt- aú! -Igen tuti! megkezdődtek a fájások. Szerintem én most...- és átváltoztam.
Amíg nem csitult a fájás elterültem a földön, de amint alábbhagyott megindultam az orvosiba. Kei már elment megkeresni a többieket, ezért mire odaértem, Kyouko-néni Különböző orvosi dolgokat piszkálgatott.
-Kérsz fájdalom csillapítót?- nemre bólintottam -Nyüszíts egyet, ha meggondoltad magad- szaván fogtam.
Öt perccel később egy szalmával beterített sarokban feküdtem, a nyugtatótól kótyagosan.
-Itt van?- nyitott be Kei az ajtón lihegve, és mindenki aki eddig nem volt benn mögötte sorakozott.
-Mint látod igen itt, de arra kérnélek titeket, hogy a szülőkön kívül mindenki fáradjon ki- nagy sóhajtások -Úgy értettem, hogy a most születendő babák szülein kívül- dörrent fel és Anyu is kiment a folyosóra.
-Jól van?
-Már miért lenne jól?! Egy szülés fájdalmasabb mint gondolnád! Ráadásul három kölyökkel van dolgunk!- közelebb jött hozzám, és lehajolt -Nemsokára elmúlik a szer hatása, készülj fel rá! Muszáj lesz érzékelned a külvilágot, hacsak nem akarsz császármetszést- felnyüszítettem -Én is így gondoltam. Lehet, hogy állat alakban vagy, de kifaggattam anyádat és azt mondta, hogy a szülés jobban hasonlít az emberi szüléshez, mint az állatihoz. Értsd ezt úgy, hogy közben néhányszor egészen biztosan megbánod azt a bizonyos éjszakát!- Kei látványosan lesápadt.
-És én mit csináljak?
-Simogasd a hátát és csukd be a szemed. Volt olyan férfi aki elájult a szülés közben- forgolódott az asszony -Én addig előkészítem a karszalagokat. Mivel a nevüket nem árulta el, felírtam három rózsaszín, és három kék szalagra az 1, 2, 3 számokat, jelezve, hogy ki mikor született. Meg még is el kellene a segítséged nagyfiú. Írd már fel egy papírra, hogy mikor születnek majd meg! Percre pontosan, ha lehet.
-Papír...?- zavarodott össze a párom.
-Igen papír. Meg tessék itt egy toll is- nyomta a kezébe az említett dolgokat.
Idő közben a nyugtató hatása egyre jobban gyengült. Tudtam, ha jön egy fájás az igencsak rossz lesz. Nem tévedtem sokat. Olyan volt mintha bomba robbant volna a belsőmben. Kívülről folyamatosan a "Nyomd! Nyomd! Az isten szerelmére nyomjad már!" mondatokat hallottam,ezért mindent megtettem a kérés beteljesítésének végett.
Szerintem egy év is eltelt, míg az első gyerek megszületett. Kisfiú volt. A rövid szünetben pihentem egyet, és a fejemhez rakták a csöppséget. A szőre a rózsaszín különböző árnyalataiban úszott. Nem is tudtam, hogy szőrösek lesznek amikor megszületnek. Megnyalogattam egy kicsit, és már kezdtem magam jól érezni amikor folytatódott a rémálom.
Mire feleszmélhettem volna, a kicsi test eltűnt mellőlem. A második nem váratta magát, sokkal hamarabb követte az elsőt a napvilágra. Jobb elülső mancsocskáján egy kék patentos szalagon a kettes szám állt,és az első kiköpött mása volt. Az ikrek kint vannak! Még egy...
Azt hittem, hogy a fájdalom ellenére menten elalszom a fáradtságtól, de kibírtam. Az utolsó kislány volt. Sokkal kisebbnek tűnt a másik kettőnél. Elaludhattam egy picit, mert miután kinyitottam a szemem, már mind a három hófehér csöppség egy-egy csecsemen szopott. Hát ez bizony furi.
-Bejöhetnek a többiek?- hajolt le hozzám egy zokogó Kei.
Megnyaltam az arcát, ezért miután megmosta azt kinyitotta az ajtót.
-Kettő fiú, egy lány!- üvöltötte el magát.
Mindenki benyomakodott mellette, de amikor megláttak lefagytak.
-De cukik!- tért magához először Xena -Megfoghatom őket?
-Elégedj meg egy rövid simogatással- csitította a hulla fáradt asszony.
Ezt követően Anyám zokogva összeesett, Ami őt, míg Kai az öccsét vigasztalta, Xena hozzám jött, Kyouko-néni pedig elvonult aludni. A gyerekek pedig semmivel sem törődtek. Vígan doromboltak,és a lehető legtöbb tejet tömték magukba. Ha egy csecs kiürült, kerestek egy másikat.
-Mi akkor visszavonulunk- simogatta meg Ami és Kai is a kicsiket, majd Xena-t kézen fogva elmentek.
-Tudom, hogy nem ez a legalkalmasabb idő erre, de fel kéne írni a nevüket- jött oda hozzám Anyu, még mindig pityeregve.
A picik már abbahagyták az evést, ezért átváltoztam. Pizsamám csatakosan lógott rajtam.
-A párnám alatt- suttogtam rekedten.
Anyu elviharzott, Kei pedig mellém ül miután az ölembe tette a kicsiket.
-Nem lehetne őket átváltoztatni?- ölelt át fél kezével. A kislányt a kezébe adtam, és bólintottam.
-Lurkócskáim, ideje megmutatni magatokat!- mondtam gyengéden, és kinyitották a szemeiket.
A fiúknak sötét, a lánynak pedig hihetetlenül világos szeme volt. Természetesen a kék árnyalataiban. Egy pillanatig pislogtak rám, utána, bár biztos vagyok benne, hogy nem értették, de átváltoztak. Egyértelműen apjukra ütöttek, csak a kislány hasonlított rám. Köszi kincsem...
-Gyönyörűek!- cirógatta a baba arcát, szemei ragyogtak a csodálattól.
-Egyet értek- felnézve Anyámra, azaz annak kezében tartott borítékon akadt meg a szemem -Add csak ide őket addig!
Mellém ült, majd a csere után kinyitottam a borítékot.
-A?- lepődött meg egyszerre a két férfi.
-Az a kezdőbetű- hunytam le a szemeim -Akira, Ao és Azumi- simogattam meg sorrendben a fejüket, és rám mosolyogtak. Te jó ég! Még fogaik is vannak! -Mennyire nőnek gyorsan?
-Most már rendesen fognak. Amikor te megszülettél, már fel tudtál ülni. Hogy mi mennyire megijedtünk! Még csak fel se sírtál!- kuncogott -Őket még kívülről is hallani lehetett- tette hozzá.
-Mennyünk aludni!- ásítottam.
-Menjetek, de azt ajánlom te inkább feküdj be hozzájuk. Még nem tudnak maguktól átváltozni, de gondolom nem akartok fél óránként felkelni, hogy ehessenek- tanácsolta, és visszaadta nekem őket, majd elment.
-Na pakoljuk rád mindet aztán felkaplak- szólt segítőkészen Kei.
Megkértem a piciket, hogy változzanak vissza, majd elindult velünk a kisszoba felé. Volt ott egy kisebb elterített terület szőnyeggel, így bement oda és becsukta magunk mögött az ajtókat.
-Itt maradok én is!- jelentette ki, és megpuszilt mindannyiunkat.
Mi is átváltozunk, majd miután Akira, Ao és Azumi megtalálta a kedvenc csecseiket elaludtunk.
x118.05.05. -Akira: 00,37
-Ao: 00,49
-Azumi: 01,04
A harmadik hét felénél tartok, de Kyouko-néni szerint csaknem mindenórás állapotban leleddzek. Szinte egyszerre eszek, iszok és pisilek, olyan szinten kitöltenek belülről, és már azon is erősen gondolkozok, hogy beszerezzek egy kerekes széket, mert nem egyszerű a mostani súlyommal két lábon járni.
Ha valamelyik kicsi rugdosni kezd, akkor, ha nagyon figyelünk még azt is meg lehet állapítani, hogy melyik lábával, ritkább esetben kezével teszi. Az ikrek a hasam alsó részében helyezkedtek el, a harmadik fölül, és valószínűleg már megfordultak. Legalább is tegnap este azt hittem, hogy meghalok miközben mocorogtak.
Kyouko-néni vezetésével egy ideiglenes rendelőt állítottak fel a fiúk, hogy ha megindul a szülés minden kéznél legyen, bár 76% az esélye annak, hogy egyedül is menni fog. A nevek már meg vannak, még másnap húzattam egy borítékot Kei-el és a többit elégettem, majd amikor kibújtak a kölykök és én is emberré változok, kinyitom a azt.
Éppen a lefekvéshez készülődtünk amikor hirtelen valamit észrevettem, és miután megbizonyosodtam az igazamról elsápadtam.
-Kei! Van egy kis gond- sikítottam. Jól van, semmi baj. Minden rendben lesz. Nagy levegő beszív, nagy levegő kifúj!
-Mi történt?- rontott be a fürdő szobába, mert éppen fogat mostam.
-Azt hiszem elfolyt a magzatvizem. Azt ne kérdezd, hogy hogy, de biztos vagyok benne, hogy ez az volt- aú! -Igen tuti! megkezdődtek a fájások. Szerintem én most...- és átváltoztam.
Amíg nem csitult a fájás elterültem a földön, de amint alábbhagyott megindultam az orvosiba. Kei már elment megkeresni a többieket, ezért mire odaértem, Kyouko-néni Különböző orvosi dolgokat piszkálgatott.
-Kérsz fájdalom csillapítót?- nemre bólintottam -Nyüszíts egyet, ha meggondoltad magad- szaván fogtam.
Öt perccel később egy szalmával beterített sarokban feküdtem, a nyugtatótól kótyagosan.
-Itt van?- nyitott be Kei az ajtón lihegve, és mindenki aki eddig nem volt benn mögötte sorakozott.
-Mint látod igen itt, de arra kérnélek titeket, hogy a szülőkön kívül mindenki fáradjon ki- nagy sóhajtások -Úgy értettem, hogy a most születendő babák szülein kívül- dörrent fel és Anyu is kiment a folyosóra.
-Jól van?
-Már miért lenne jól?! Egy szülés fájdalmasabb mint gondolnád! Ráadásul három kölyökkel van dolgunk!- közelebb jött hozzám, és lehajolt -Nemsokára elmúlik a szer hatása, készülj fel rá! Muszáj lesz érzékelned a külvilágot, hacsak nem akarsz császármetszést- felnyüszítettem -Én is így gondoltam. Lehet, hogy állat alakban vagy, de kifaggattam anyádat és azt mondta, hogy a szülés jobban hasonlít az emberi szüléshez, mint az állatihoz. Értsd ezt úgy, hogy közben néhányszor egészen biztosan megbánod azt a bizonyos éjszakát!- Kei látványosan lesápadt.
-És én mit csináljak?
-Simogasd a hátát és csukd be a szemed. Volt olyan férfi aki elájult a szülés közben- forgolódott az asszony -Én addig előkészítem a karszalagokat. Mivel a nevüket nem árulta el, felírtam három rózsaszín, és három kék szalagra az 1, 2, 3 számokat, jelezve, hogy ki mikor született. Meg még is el kellene a segítséged nagyfiú. Írd már fel egy papírra, hogy mikor születnek majd meg! Percre pontosan, ha lehet.
-Papír...?- zavarodott össze a párom.
-Igen papír. Meg tessék itt egy toll is- nyomta a kezébe az említett dolgokat.
Idő közben a nyugtató hatása egyre jobban gyengült. Tudtam, ha jön egy fájás az igencsak rossz lesz. Nem tévedtem sokat. Olyan volt mintha bomba robbant volna a belsőmben. Kívülről folyamatosan a "Nyomd! Nyomd! Az isten szerelmére nyomjad már!" mondatokat hallottam,ezért mindent megtettem a kérés beteljesítésének végett.
Szerintem egy év is eltelt, míg az első gyerek megszületett. Kisfiú volt. A rövid szünetben pihentem egyet, és a fejemhez rakták a csöppséget. A szőre a rózsaszín különböző árnyalataiban úszott. Nem is tudtam, hogy szőrösek lesznek amikor megszületnek. Megnyalogattam egy kicsit, és már kezdtem magam jól érezni amikor folytatódott a rémálom.
Mire feleszmélhettem volna, a kicsi test eltűnt mellőlem. A második nem váratta magát, sokkal hamarabb követte az elsőt a napvilágra. Jobb elülső mancsocskáján egy kék patentos szalagon a kettes szám állt,és az első kiköpött mása volt. Az ikrek kint vannak! Még egy...
Azt hittem, hogy a fájdalom ellenére menten elalszom a fáradtságtól, de kibírtam. Az utolsó kislány volt. Sokkal kisebbnek tűnt a másik kettőnél. Elaludhattam egy picit, mert miután kinyitottam a szemem, már mind a három hófehér csöppség egy-egy csecsemen szopott. Hát ez bizony furi.
-Bejöhetnek a többiek?- hajolt le hozzám egy zokogó Kei.
Megnyaltam az arcát, ezért miután megmosta azt kinyitotta az ajtót.
-Kettő fiú, egy lány!- üvöltötte el magát.
Mindenki benyomakodott mellette, de amikor megláttak lefagytak.
-De cukik!- tért magához először Xena -Megfoghatom őket?
-Elégedj meg egy rövid simogatással- csitította a hulla fáradt asszony.
Ezt követően Anyám zokogva összeesett, Ami őt, míg Kai az öccsét vigasztalta, Xena hozzám jött, Kyouko-néni pedig elvonult aludni. A gyerekek pedig semmivel sem törődtek. Vígan doromboltak,és a lehető legtöbb tejet tömték magukba. Ha egy csecs kiürült, kerestek egy másikat.
-Mi akkor visszavonulunk- simogatta meg Ami és Kai is a kicsiket, majd Xena-t kézen fogva elmentek.
-Tudom, hogy nem ez a legalkalmasabb idő erre, de fel kéne írni a nevüket- jött oda hozzám Anyu, még mindig pityeregve.
A picik már abbahagyták az evést, ezért átváltoztam. Pizsamám csatakosan lógott rajtam.
-A párnám alatt- suttogtam rekedten.
Anyu elviharzott, Kei pedig mellém ül miután az ölembe tette a kicsiket.
-Nem lehetne őket átváltoztatni?- ölelt át fél kezével. A kislányt a kezébe adtam, és bólintottam.
-Lurkócskáim, ideje megmutatni magatokat!- mondtam gyengéden, és kinyitották a szemeiket.
A fiúknak sötét, a lánynak pedig hihetetlenül világos szeme volt. Természetesen a kék árnyalataiban. Egy pillanatig pislogtak rám, utána, bár biztos vagyok benne, hogy nem értették, de átváltoztak. Egyértelműen apjukra ütöttek, csak a kislány hasonlított rám. Köszi kincsem...
-Gyönyörűek!- cirógatta a baba arcát, szemei ragyogtak a csodálattól.
-Egyet értek- felnézve Anyámra, azaz annak kezében tartott borítékon akadt meg a szemem -Add csak ide őket addig!
Mellém ült, majd a csere után kinyitottam a borítékot.
-A?- lepődött meg egyszerre a két férfi.
-Az a kezdőbetű- hunytam le a szemeim -Akira, Ao és Azumi- simogattam meg sorrendben a fejüket, és rám mosolyogtak. Te jó ég! Még fogaik is vannak! -Mennyire nőnek gyorsan?
-Most már rendesen fognak. Amikor te megszülettél, már fel tudtál ülni. Hogy mi mennyire megijedtünk! Még csak fel se sírtál!- kuncogott -Őket még kívülről is hallani lehetett- tette hozzá.
-Mennyünk aludni!- ásítottam.
-Menjetek, de azt ajánlom te inkább feküdj be hozzájuk. Még nem tudnak maguktól átváltozni, de gondolom nem akartok fél óránként felkelni, hogy ehessenek- tanácsolta, és visszaadta nekem őket, majd elment.
-Na pakoljuk rád mindet aztán felkaplak- szólt segítőkészen Kei.
Megkértem a piciket, hogy változzanak vissza, majd elindult velünk a kisszoba felé. Volt ott egy kisebb elterített terület szőnyeggel, így bement oda és becsukta magunk mögött az ajtókat.
-Itt maradok én is!- jelentette ki, és megpuszilt mindannyiunkat.
Mi is átváltozunk, majd miután Akira, Ao és Azumi megtalálta a kedvenc csecseiket elaludtunk.
x118.05.05. -Akira: 00,37
-Ao: 00,49
-Azumi: 01,04
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése