Az éjszaka folyamán minimum hétszer mentem ki pisilni, de egy idő után már nem számoltam. Miután felkelt a nap és még mindig tartott ez az állapot egyszerűen megágyaztam az üres kádban, így a nap se bántotta a szememet, és a WC is közelebb volt. A kérdés már csak az, hogy mégis, hogy kötöttem ki újra az ágyban.
Mivel már jó ideje ezen gondolkoztam, inkább felültem az ágyon és keresni kezdtem Kei-t. A Sötétítő el volt húzva, így nem láttam sokat, de a fürdőszobából vízcsobogás hallatszott ezért megtaláltnak minősítettem az eltűntet, amikor a pocakomra tévedtek a kezeim és lefagytam.
Szép lassan lefelé irányítottam a tekintetem és egy hatalmas félgömb takarta a kilátást. Míg aludtam, a hasamban élők növekedésnek indulhattak, mert közel kétszer akkora helyet foglaltak el most mint tegnap. Most már, ha akarnám se sikerülne elrejteni a terhességemet.
A lábra állás művészetét újratanulva megcéloztam szekrényt és hosszas méricskélés után kivettem Kei egyik pólóját. Az egykor ruhaként is helyét megálló póló, most pont jónak ígérkezett. Mivel a melegítő nadrág már rajtam van, elhatároztam, hogy elmegyek reggelizni, de kilépve a szobából egy hatalmas problémába ütközök. Mégis merre van a konyha?
Gondolkozásomból egy ölelés ébreszt fel.
-Jól aludtál, halacska?- puszilja meg a fejem búbját Kei.
-Mondhatni- megfordultam és, amennyire a hasam engedte, megöleltem -Nagyon nagy lett a pocakom, de úgy érzem mintha hónapok óta nem ettem volna...
-Akkor itt az ideje a reggelinek.
Megfogta a kezemet és jobbra fordultunk. Újra megállapíthattam, hogy hatalmas ez a ház, mert közel tíz percbe tellett, hogy elérjük a konyhát. Benyitva Ami várt minket, a már megterített asztallal.
-A többiek is mindjárt jönnek, csak vissza kellett őket fordítani, hogy kezet mossanak. Shiro pedig úgy döntött, hogy ellenőrzi sikerült-e nekik, mert már régóta elmentek- mondta, miután kölcsönösen köszöntöttük egymást.
-Akkor jobban teszik, ha sietnek, mert éhen halok- mondtam miközben lesuttyantam az egyik székre
-Ha szeretnéd, nekikezdhetsz- nem kellett kétszer mondania.
Tükörtojás volt szalonnával. Miután megettem a saját adagomat szomorúan nyugtáztam,hogy bizony ez még nem elég, így úgy döntöttem, hogy kiszolgálom magam. Megkérdeztem, hogy hol van a konyha becéloztam a hűtőt. Teli volt tojással, ezért kiszedtem egy dobozzal, majd rövidke keresés után hagymát, szalonnát, vajat és olajat is találtam.
-Azt mind megeszed?- nagyot ugrottam ijedtemben, mert nem hallottam, hogy valaki mögém lépett.
-Igen mind, de ha kérhetlek ilyet többet ne csinálj!- hátra fordultam és Kei szemébe néztem -Megijesztettél!
-Bocsi- nyomott puszit a kobakomra -Menj csak be, majd én megcsinálom.
-Köszi.
Bent Ami éppen vizet töltött magának, de a többiek már nagyban az ételt pusztították.
-Jó reggelt- köszöntöttem őket vidáman, és Anyu mellé ültem -Jó étvágyat- pontosítottam.
-Köszönöm, neked is- válaszolt Anyu -Hogy aludtál?
-Nem valami fényesen, de túlélem- talán. Legközelebb csak azért se fogok inni lefekvés előtt.
Kei hamar elkészült a reggelim folytatásával, és miután lerakta elém a tányért mellém ülve ő is nekikezdett. Tehetséges szakácsnak bizonyult, így, a tányérom lenyalogatása után, boldogan nyújtózkodtam egyet.
-Nagyot nőtt az éjszaka folyamán- jegyezte meg Kyouko-néni.
-Három napja még csak hasa se volt, de igazad van, sokat nőtt- simogatta meg az említett testrészt Kei -Bármi előrelépés a babák nemét illetően?
-Van- villantottam ördögi mosolyt -De nem mondom el! Ha!
-Akkor mégis hogy vegyük meg a bútorokat?- próbálkozott Anyu.
-Az tényleg bajos. Rendben, annyit elárulok, hogy hárman lesznek. A többihez pedig segítőt fogadok fel... Nem is! Vegyetek mindenből fiúsat meg lányost is! A felesleges holmikat pedig elajándékozzuk!- ez jól jött ki. Így semmi se maradhat ki.
-Ajj már! Pedig annyira vártam, hogy megtudhassam. De legalább azt elmondta, hogy trió trónol a pocijában- duzzogott Xena.
-És a babaszoba színe milyen legyen?- adta fel a reményt Ami.
-Hmm... Jó kérdés, mert az bonyolult- töprengtem -Azt Kei már úgy is tudja, hogy az egyik gyerek fiú, de a többit még nem, így olyan kellene ami egy kisfiúhoz, meg egy lányhoz is illene- mit is kellene? -Tudom már! Szerezzetek be egy óriási buborék fújót, sok-sok pasztell színű falfestéket, meg jó sok szappant. Sajnos a festésben nem tudok segíteni, de majd mondom, hogy melyik szín tetszik!
-Jó ötlet, de sietnünk kell. Ilyen ütemben nem lesz két hetünk- csapta össze a kezeit Kyouko-néni -Yuki, nézd meg milyen festékeket akarsz és rendeld meg a neten. Kei, Kai, valamelyikőtök vegyen három hatalmas buborékfújót, a másik pedig a szappant! Shiro, maga kérem pakolja ki a Kei szobája mellett lévő helyisége és mindent vigyen egyenlőre az aulába. Ami, te és Xena pedig velem jöttök. Megyünk a bútor boltba.
Pislogtunk egy párat, majd szinte egyszerre indultunk a magunk dolgára. A festékekkel nehéz dolgom volt, mert nagyon sok tettszett, de sutba vágtam minden takarékosságra intő gondolatomat,és az összesből vettem a legkisebb kiadagolásban. Muszáj lesz még a neveken is gondolkozni, mert elvágtam minden segítséget magamtól.
Estére már készítettem 17 borítékot, benne darabonként három névvel, majd a komód legalsó polcának a legmélyére dugtam őket. Mint aki jól végezte dolgát, boldogan szökdécseltem az étkezőbe. Hét szempár nézett rám izgatottan, és szinte egyszerre kezdtek el beszélni.
-Ne segítsek valamiben? Már majdnem ráérek- Anyu.
-Ez a buborék fújó elég nagy? Vagy keressek nagyobbat?- Kai.
-Hoztam tíz különböző illatú szappant. Megnézed melyik tettszene?- Kei.
-Ez az ágy nem valami tündéri?- Ami.
-Találtam egy tetszetős pelenkázót.Van benne öt fiók is- Kyouko.
-Kell babaház? Végül is, az is egy bútor- Xena.
Szemeimet ide-oda kapkodtam, és mindenkinek válaszoltam, de mindig újabb és újabb kérdést tettek fel, így egy pöppet kiakadtam. Kezdett felbukkanni a klausztrofóbiám a szoros közelségüktől, így cseppet se döbbentett meg amikor hirtelen nem kaptam levegőt, de a körülöttem lévők legalább észrevették magukat. Mondjuk ehhez az kellett, hogy elájuljak, de magamban megjegyeztem, hogy ezentúl időpontot osztogatok a velem beszélni vágyókkal.
Mivel már jó ideje ezen gondolkoztam, inkább felültem az ágyon és keresni kezdtem Kei-t. A Sötétítő el volt húzva, így nem láttam sokat, de a fürdőszobából vízcsobogás hallatszott ezért megtaláltnak minősítettem az eltűntet, amikor a pocakomra tévedtek a kezeim és lefagytam.
Szép lassan lefelé irányítottam a tekintetem és egy hatalmas félgömb takarta a kilátást. Míg aludtam, a hasamban élők növekedésnek indulhattak, mert közel kétszer akkora helyet foglaltak el most mint tegnap. Most már, ha akarnám se sikerülne elrejteni a terhességemet.
A lábra állás művészetét újratanulva megcéloztam szekrényt és hosszas méricskélés után kivettem Kei egyik pólóját. Az egykor ruhaként is helyét megálló póló, most pont jónak ígérkezett. Mivel a melegítő nadrág már rajtam van, elhatároztam, hogy elmegyek reggelizni, de kilépve a szobából egy hatalmas problémába ütközök. Mégis merre van a konyha?
Gondolkozásomból egy ölelés ébreszt fel.
-Jól aludtál, halacska?- puszilja meg a fejem búbját Kei.
-Mondhatni- megfordultam és, amennyire a hasam engedte, megöleltem -Nagyon nagy lett a pocakom, de úgy érzem mintha hónapok óta nem ettem volna...
-Akkor itt az ideje a reggelinek.
Megfogta a kezemet és jobbra fordultunk. Újra megállapíthattam, hogy hatalmas ez a ház, mert közel tíz percbe tellett, hogy elérjük a konyhát. Benyitva Ami várt minket, a már megterített asztallal.
-A többiek is mindjárt jönnek, csak vissza kellett őket fordítani, hogy kezet mossanak. Shiro pedig úgy döntött, hogy ellenőrzi sikerült-e nekik, mert már régóta elmentek- mondta, miután kölcsönösen köszöntöttük egymást.
-Akkor jobban teszik, ha sietnek, mert éhen halok- mondtam miközben lesuttyantam az egyik székre
-Ha szeretnéd, nekikezdhetsz- nem kellett kétszer mondania.
Tükörtojás volt szalonnával. Miután megettem a saját adagomat szomorúan nyugtáztam,hogy bizony ez még nem elég, így úgy döntöttem, hogy kiszolgálom magam. Megkérdeztem, hogy hol van a konyha becéloztam a hűtőt. Teli volt tojással, ezért kiszedtem egy dobozzal, majd rövidke keresés után hagymát, szalonnát, vajat és olajat is találtam.
-Azt mind megeszed?- nagyot ugrottam ijedtemben, mert nem hallottam, hogy valaki mögém lépett.
-Igen mind, de ha kérhetlek ilyet többet ne csinálj!- hátra fordultam és Kei szemébe néztem -Megijesztettél!
-Bocsi- nyomott puszit a kobakomra -Menj csak be, majd én megcsinálom.
-Köszi.
Bent Ami éppen vizet töltött magának, de a többiek már nagyban az ételt pusztították.
-Jó reggelt- köszöntöttem őket vidáman, és Anyu mellé ültem -Jó étvágyat- pontosítottam.
-Köszönöm, neked is- válaszolt Anyu -Hogy aludtál?
-Nem valami fényesen, de túlélem- talán. Legközelebb csak azért se fogok inni lefekvés előtt.
Kei hamar elkészült a reggelim folytatásával, és miután lerakta elém a tányért mellém ülve ő is nekikezdett. Tehetséges szakácsnak bizonyult, így, a tányérom lenyalogatása után, boldogan nyújtózkodtam egyet.
-Nagyot nőtt az éjszaka folyamán- jegyezte meg Kyouko-néni.
-Három napja még csak hasa se volt, de igazad van, sokat nőtt- simogatta meg az említett testrészt Kei -Bármi előrelépés a babák nemét illetően?
-Van- villantottam ördögi mosolyt -De nem mondom el! Ha!
-Akkor mégis hogy vegyük meg a bútorokat?- próbálkozott Anyu.
-Az tényleg bajos. Rendben, annyit elárulok, hogy hárman lesznek. A többihez pedig segítőt fogadok fel... Nem is! Vegyetek mindenből fiúsat meg lányost is! A felesleges holmikat pedig elajándékozzuk!- ez jól jött ki. Így semmi se maradhat ki.
-Ajj már! Pedig annyira vártam, hogy megtudhassam. De legalább azt elmondta, hogy trió trónol a pocijában- duzzogott Xena.
-És a babaszoba színe milyen legyen?- adta fel a reményt Ami.
-Hmm... Jó kérdés, mert az bonyolult- töprengtem -Azt Kei már úgy is tudja, hogy az egyik gyerek fiú, de a többit még nem, így olyan kellene ami egy kisfiúhoz, meg egy lányhoz is illene- mit is kellene? -Tudom már! Szerezzetek be egy óriási buborék fújót, sok-sok pasztell színű falfestéket, meg jó sok szappant. Sajnos a festésben nem tudok segíteni, de majd mondom, hogy melyik szín tetszik!
-Jó ötlet, de sietnünk kell. Ilyen ütemben nem lesz két hetünk- csapta össze a kezeit Kyouko-néni -Yuki, nézd meg milyen festékeket akarsz és rendeld meg a neten. Kei, Kai, valamelyikőtök vegyen három hatalmas buborékfújót, a másik pedig a szappant! Shiro, maga kérem pakolja ki a Kei szobája mellett lévő helyisége és mindent vigyen egyenlőre az aulába. Ami, te és Xena pedig velem jöttök. Megyünk a bútor boltba.
Pislogtunk egy párat, majd szinte egyszerre indultunk a magunk dolgára. A festékekkel nehéz dolgom volt, mert nagyon sok tettszett, de sutba vágtam minden takarékosságra intő gondolatomat,és az összesből vettem a legkisebb kiadagolásban. Muszáj lesz még a neveken is gondolkozni, mert elvágtam minden segítséget magamtól.
Estére már készítettem 17 borítékot, benne darabonként három névvel, majd a komód legalsó polcának a legmélyére dugtam őket. Mint aki jól végezte dolgát, boldogan szökdécseltem az étkezőbe. Hét szempár nézett rám izgatottan, és szinte egyszerre kezdtek el beszélni.
-Ne segítsek valamiben? Már majdnem ráérek- Anyu.
-Ez a buborék fújó elég nagy? Vagy keressek nagyobbat?- Kai.
-Hoztam tíz különböző illatú szappant. Megnézed melyik tettszene?- Kei.
-Ez az ágy nem valami tündéri?- Ami.
-Találtam egy tetszetős pelenkázót.Van benne öt fiók is- Kyouko.
-Kell babaház? Végül is, az is egy bútor- Xena.
Szemeimet ide-oda kapkodtam, és mindenkinek válaszoltam, de mindig újabb és újabb kérdést tettek fel, így egy pöppet kiakadtam. Kezdett felbukkanni a klausztrofóbiám a szoros közelségüktől, így cseppet se döbbentett meg amikor hirtelen nem kaptam levegőt, de a körülöttem lévők legalább észrevették magukat. Mondjuk ehhez az kellett, hogy elájuljak, de magamban megjegyeztem, hogy ezentúl időpontot osztogatok a velem beszélni vágyókkal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése