Simogatásra keltem. Közelebb bújtam Kei-hez, de nem nyitottam ki a szemeim. Szeretek a közelében lenni, olyankor minden sokkal jobb. A napfény nem éget, a hideg pedig távol marad tőlem. De most valami mégsem stimmel. A fejem fel akar robbanni, a szemeim érzékenyek, de a legrosszabb állapotban a derekam van, bár a zsibbadtság mellett a fájdalom kicsit azért tompul.
-Hogy aludtál?- igazítja ki a hajamat az arcomból.
-Még alsz- hupsz. Úgy látszik nemigen tudok felülni, de ennél sokkal nagyobb bajaim is vannak -Kei!
Kezeimet a számra tapasztva görnyedek össze.
-Az a fránya másnaposság!
Felkap és már rohan is a fürdőbe. A WC csészét időben be tudom célozni, mondjuk a hajam kicsit megnehezítette a dolgomat, de a fonatokat gyorsan arrébb penderítettem az útból. Ez nagyon rossz, főleg a szaga. Szerintem a tegnapi ebéd is kijött belőlem, a könnycsatornám könnykészlete pedig erősen megcsappanhatott. Ha Kei nem tart meg ott helyben omlottam volna össze.
-Gyere, a víz majd jót tesz- vett újra a karjaiba. Az émelygés mintha nem is létezett volna, elmehetett valaki mást meglátogatni -Jobban vagy? Már nem vagy zöld- rakott le a kádban.
-Csak a fejem fáj, de nem hiszem, hogy meg tudok állni a lábaimon- mondtam mielőtt még elengedett volna, ehelyett óvatosan leültetett -Aúúúú.
-Mi a baj?- uff nincs rajta semmi! A rosszullétem közben észre se vettem, hogy mindketten meztelenek vagyunk.
-Fáj a... A fenekem- suttogtam el a végét. Kicsit túl közel jött.
-Bocsi, próbáltam óvatos lenni, de először csináltam ilyet...Úgy értem, ízééé. Ja, igen, bevallom eddig szűz voltam!- kelt ki magából. Hmm. most valószínűleg vörösebb mint én.
-Én is, de ez gondolom egyértelmű volt- hátam mögé nyúlt és megnyitotta a csapot, majd magához húzott és hozzábújtam.
-Igen. Viszont abban nem voltam biztos, hogy szeretsz-e engem...
Hátranéztem a vállam fölött és megfogtam két kezemmel az arcát. Hát úgy látszik most az egyszer biztos vagyok a dolgomban. Meglepően jó érzés.
-Az első alkalom óta amikor megsimogattál elvesztem!- mondtam a szemeibe nézve.
-Akkor- próbál megszólalni, de a szavaiba vágtam.
-Szeretlek!
Tátott szájjal fagyott le. Már majdnem nevetni kezdtem amikor hirtelen igencsak elfoglalttá tette a számat, így kénytelen voltam változtatni szándékaimon. Kezeimet a tarkónyára téve húztam magamhoz, hogy a lehető legközelebb kerüljön hozzám, de kénytelen voltam szemből az ölébe ülni, hogy megvalósíthassam elképzeléseimet. Arra viszont nem gondoltam, hogy ebben a helyzetben nem csak a szája kerül hozzám közelebb.
Mindketten belenyögtünk a csókba amikor a keményedés útjára lépett testrészeink örömmel találkoztak, és ezúttal ő küldte cselekvésre kezeit. Fenekem megmarkolva emelt az ölére, ami egy kicsit fájt, de a vágy sokkalta erősebbnek bizonyult. Lábaimmal átöleltem derekát, miközben az egyik kezével gerincemen lépegetett, a másikat pedig belém helyezte.
Ezúttal sokkal könnyebben kitágított, de a fájdalom az előző este emlékeként lüktetett bennem. Szájával megtámadta a nyakamat úgyhogy minden erőmmel azon voltam, hogy a lehető legtöbb levegőt vegyem magamhoz amikor a víz elérte a fenekemet.
-Ke-kei! Ez be-belém jön- lihegtem a kábító hatású érzelmek özönében.
-Az ellen bizony tenni kell- dörmögte lentől, mert már a bimbóimat ingerelte.
Kivette belőlem az ujjait és megfordítva térdre állított, de annak érdekében, hogy ne essek össze a kád szélébe kellett kapaszkodnom.
-Mit- ezúttal ő fojtotta belém a szót.
Felsőtestemet előre lökte, hogy négykézlábra támaszkodjak és leheletet éreztem hátulról. Miközben megnéztem mire készül belém dugta a nyelvét. A látvány furcsán izgató volt, hatására a sültcsirkelét régi barátként üdvözölt. Kezeim összecsukása közben a lépcsőzetes kialakítású kád mentett meg, a most már langyosnak ható víz elfogyasztásától.
Eközben a már határozottan kemény valóm köré fonta ujjait és erősen rámarkolt. A víz innentől kezdve nem tudta elfedni nyögéseimet. Az ájulás szélén állva a tulajdon nevemre sem emlékezve nyújtottam hátra az egyik kezemet, hogy a fejére tegyem.
-K-kérlek, eléég! nem bírom...- meghúztam a haját, mert nem úgy látszott, hogy észrevett volna -Lécci!
Könyörgésemnek eleget téve eltávolodott rólam és a víz a most már szabad keménységemet nyaldosta, és a lábaim felmondták a szolgálatot. Ujjongó ködömön keresztül felfogtam, hogy felemelt, de semmimet sem tudtam mozgatni. Mint valami rongybaba, csak hagytam, hogy azt csináljon velem, amit csak akar.
-Kapaszkodj Yuki!- tette kezeim a hátára és megpróbáltam magamtól ott tartani. Ment.
Miután megbizonyosodott róla, hogy nem dőlök le, elzárta a csapot és lassan hátradőlt a kád magasított, ferde részén. Kényelmesen elhelyezkedett (elfeküdt, mintha csak az autóban ülne) Minden előzőleges figyelmeztetés nélkül mélyen belém hatolt. Meg merem kockáztatni, hogy mélyebbre mint az este.Az egész testem erősen megrázkódott az érzésre, körmeimet mélyen belenyomtam a hátába és kínomban karmolászni kezdtem.
-Ez azért fájt- mondta két nyögés közben, úgyhogy megpróbáltam befejezni -Azt nem mondtam, hogy nem tetszik.
-Kei- lenézett rám és rögtön a szájára martam.
Levegőt immár automatikusan az orromon vettem és éreztem, hogy ő is így tesz. Minden egyes lökését nyögéssel háláltam, amit csókjaival sikeresen tompított, de erősen visszhangzott a fürdő ezért csak a véletlennek köszönhetően hallottam szívem dübörgését. Magabiztosan emelgetett, majd ejtett le kezeivel, és a sokadik alkalom után már nem is nyögtem, hanem inkább sikkantottam.
Éreztem, hogy nem bírom sokáig ezért egy kicsit megszorítottam a nyakát. Megremegett és átfordított minket, így én kerültem alulra és rögtön folytatta egy gyorsabb tempóra. miután elélveztem egy lökéssel követett ő is. Élveztem a melegséget ami szétterjedt bennem, mozdulni viszont egyikünk se mozdult.
Miután lenyugodott a légzésünk kicsusszant belőlem és magához húzva elfeküdt, így én meg ráfeküdtem. Az alvás határán voltam amikor simogatni kezdte a hátam.
-El ne aludj, még csak most keltünk fel!
-Hmm- ellenkeztem, mert fel akart állni, de nem hallgatott rám.
Néztem amíg kihúzta a dugót, és valami gomb megnyomása után a víz pillanatok alatt, több lefolyón tűnt el.
-Gyere- nyújtotta felém a kezét.
Felhúztam magam, de meg kellett tartania, mert a lábaim felmondták a szolgálatot. Fél kezével engem tartott, de a másikkal a zuhanyrózsáért nyúlt, majd langyos vizet engedett ránk. Erősen zavarba ejtő pontossággal tisztított meg, (szó szerint kívül, belül,) de törölközni egyedül is tudtam. A hajam szárításának a végét már nem várta meg, egy puszit adott a homlokomra és kiment az ajtón.
Kifésültem az immár száraz tincseimet és egy fürdőköpenyben botladoztam át a szobámba. A folyosón szerencsére senki se volt, így magyarázkodnom nem kellett. A szekrényhez lépve levettem a köpenyt és öltözködni kezdtem. Egy fekete fölsőt és egy halásznadrágot vettem elő, na meg persze boxert, és éppen a befejeztem az öltözködést amikor kopogtak.
-Nyitva- szóltam ki egy kicsit rekedt hangon, ezért megköszörültem a torkom.
-Hoztam reggelit- nyitott be Kei -Remélem szereted a tükörtojást!
-Imádom!- eddig eszembe se jutott az étel, de az illatokat megérezve rögtön ragadozóként vetettem magam a tálcára.
-Ne aggódj nem fut el- hallottam a távolról, de nem reagáltam le.
Rekord idő alatt tüntettem el mindent, ezért mivel még éhes maradtam és az ő részét is megettem, elindultunk a konyhába. Fejenként öt tojással később, mindketten jóllakottan nyúltunk el a nappaliban lévő kanapén a TV előtt.
-Reggelt- köszönt mögülünk Daichi.
-Regge- befejezni nem tudta Kei, mert megfordulva őrült hahotázásba kezdett.
-Mivan?- értetlenkedett.
-Tükör- közöltem vele kurtán, mert én jobban bírtam levegővel.
-Na mégis azt hol...- megfordult -KAI!!! ÉN KINYÍRLAK!!!- üvöltötte el magát.
Elrohant valamerre az arcán virító elmondhatatlan firkálmánnyal együtt.
-Szerintem addig meneküljünk amíg tudunk- pattantam fel a kezét megragadva, mert sejtelmeim szerint nemsokára lebukik az igazi tettes. Mindenben nem is lett volna semmi baj, csakhogy megint rosszul lettem, így mindkét tenyeremmel kénytelen voltam befogni a számat.
Rögtön felkapott és a legközelebbi mosdó felé futott, útközben összefogva a hajam. A reggelim minden egyes felismerhetetlen részletét viszontláttam abban a borzalmas öt percben, de amilyen hirtelen jött olyan hamar múlt is el. Lihegve rogytam a WC mellé és felnézve három pár szempár nézett vissza rám aggódva.
-Jól vagyok- tápászkodtam fel.
-Nekem nem úgy tűnik. Ez nem normális. Ha másnapos lennél akkor folyton zöldellnél. De te néha jól vagy, és néha rosszul. A legjobb lenne, ha most hazamennénk- mondta Kei miközben öblögettem.
-Ti maradjatok inkább itt, majd én elmegyek egy orvosért és idehozom. Addig próbáld meg magadban tartani az ételeket, és ne hagyjátok kiszáradni!- mondta Kai, és a telefonnal a fülén fordult meg.
A nap hátralévő felében, akármennyire is voltam éhes, csak csipegethettem, de a rosszullét távol maradt tőlem és a folyadékkal tömött hasamtól.
-Hogy aludtál?- igazítja ki a hajamat az arcomból.
-Még alsz- hupsz. Úgy látszik nemigen tudok felülni, de ennél sokkal nagyobb bajaim is vannak -Kei!
Kezeimet a számra tapasztva görnyedek össze.
-Az a fránya másnaposság!
Felkap és már rohan is a fürdőbe. A WC csészét időben be tudom célozni, mondjuk a hajam kicsit megnehezítette a dolgomat, de a fonatokat gyorsan arrébb penderítettem az útból. Ez nagyon rossz, főleg a szaga. Szerintem a tegnapi ebéd is kijött belőlem, a könnycsatornám könnykészlete pedig erősen megcsappanhatott. Ha Kei nem tart meg ott helyben omlottam volna össze.
-Gyere, a víz majd jót tesz- vett újra a karjaiba. Az émelygés mintha nem is létezett volna, elmehetett valaki mást meglátogatni -Jobban vagy? Már nem vagy zöld- rakott le a kádban.
-Csak a fejem fáj, de nem hiszem, hogy meg tudok állni a lábaimon- mondtam mielőtt még elengedett volna, ehelyett óvatosan leültetett -Aúúúú.
-Mi a baj?- uff nincs rajta semmi! A rosszullétem közben észre se vettem, hogy mindketten meztelenek vagyunk.
-Fáj a... A fenekem- suttogtam el a végét. Kicsit túl közel jött.
-Bocsi, próbáltam óvatos lenni, de először csináltam ilyet...Úgy értem, ízééé. Ja, igen, bevallom eddig szűz voltam!- kelt ki magából. Hmm. most valószínűleg vörösebb mint én.
-Én is, de ez gondolom egyértelmű volt- hátam mögé nyúlt és megnyitotta a csapot, majd magához húzott és hozzábújtam.
-Igen. Viszont abban nem voltam biztos, hogy szeretsz-e engem...
Hátranéztem a vállam fölött és megfogtam két kezemmel az arcát. Hát úgy látszik most az egyszer biztos vagyok a dolgomban. Meglepően jó érzés.
-Az első alkalom óta amikor megsimogattál elvesztem!- mondtam a szemeibe nézve.
-Akkor- próbál megszólalni, de a szavaiba vágtam.
-Szeretlek!
Tátott szájjal fagyott le. Már majdnem nevetni kezdtem amikor hirtelen igencsak elfoglalttá tette a számat, így kénytelen voltam változtatni szándékaimon. Kezeimet a tarkónyára téve húztam magamhoz, hogy a lehető legközelebb kerüljön hozzám, de kénytelen voltam szemből az ölébe ülni, hogy megvalósíthassam elképzeléseimet. Arra viszont nem gondoltam, hogy ebben a helyzetben nem csak a szája kerül hozzám közelebb.
Mindketten belenyögtünk a csókba amikor a keményedés útjára lépett testrészeink örömmel találkoztak, és ezúttal ő küldte cselekvésre kezeit. Fenekem megmarkolva emelt az ölére, ami egy kicsit fájt, de a vágy sokkalta erősebbnek bizonyult. Lábaimmal átöleltem derekát, miközben az egyik kezével gerincemen lépegetett, a másikat pedig belém helyezte.
Ezúttal sokkal könnyebben kitágított, de a fájdalom az előző este emlékeként lüktetett bennem. Szájával megtámadta a nyakamat úgyhogy minden erőmmel azon voltam, hogy a lehető legtöbb levegőt vegyem magamhoz amikor a víz elérte a fenekemet.
-Ke-kei! Ez be-belém jön- lihegtem a kábító hatású érzelmek özönében.
-Az ellen bizony tenni kell- dörmögte lentől, mert már a bimbóimat ingerelte.
Kivette belőlem az ujjait és megfordítva térdre állított, de annak érdekében, hogy ne essek össze a kád szélébe kellett kapaszkodnom.
-Mit- ezúttal ő fojtotta belém a szót.
Felsőtestemet előre lökte, hogy négykézlábra támaszkodjak és leheletet éreztem hátulról. Miközben megnéztem mire készül belém dugta a nyelvét. A látvány furcsán izgató volt, hatására a sültcsirkelét régi barátként üdvözölt. Kezeim összecsukása közben a lépcsőzetes kialakítású kád mentett meg, a most már langyosnak ható víz elfogyasztásától.
Eközben a már határozottan kemény valóm köré fonta ujjait és erősen rámarkolt. A víz innentől kezdve nem tudta elfedni nyögéseimet. Az ájulás szélén állva a tulajdon nevemre sem emlékezve nyújtottam hátra az egyik kezemet, hogy a fejére tegyem.
-K-kérlek, eléég! nem bírom...- meghúztam a haját, mert nem úgy látszott, hogy észrevett volna -Lécci!
Könyörgésemnek eleget téve eltávolodott rólam és a víz a most már szabad keménységemet nyaldosta, és a lábaim felmondták a szolgálatot. Ujjongó ködömön keresztül felfogtam, hogy felemelt, de semmimet sem tudtam mozgatni. Mint valami rongybaba, csak hagytam, hogy azt csináljon velem, amit csak akar.
-Kapaszkodj Yuki!- tette kezeim a hátára és megpróbáltam magamtól ott tartani. Ment.
Miután megbizonyosodott róla, hogy nem dőlök le, elzárta a csapot és lassan hátradőlt a kád magasított, ferde részén. Kényelmesen elhelyezkedett (elfeküdt, mintha csak az autóban ülne) Minden előzőleges figyelmeztetés nélkül mélyen belém hatolt. Meg merem kockáztatni, hogy mélyebbre mint az este.Az egész testem erősen megrázkódott az érzésre, körmeimet mélyen belenyomtam a hátába és kínomban karmolászni kezdtem.
-Ez azért fájt- mondta két nyögés közben, úgyhogy megpróbáltam befejezni -Azt nem mondtam, hogy nem tetszik.
-Kei- lenézett rám és rögtön a szájára martam.
Levegőt immár automatikusan az orromon vettem és éreztem, hogy ő is így tesz. Minden egyes lökését nyögéssel háláltam, amit csókjaival sikeresen tompított, de erősen visszhangzott a fürdő ezért csak a véletlennek köszönhetően hallottam szívem dübörgését. Magabiztosan emelgetett, majd ejtett le kezeivel, és a sokadik alkalom után már nem is nyögtem, hanem inkább sikkantottam.
Éreztem, hogy nem bírom sokáig ezért egy kicsit megszorítottam a nyakát. Megremegett és átfordított minket, így én kerültem alulra és rögtön folytatta egy gyorsabb tempóra. miután elélveztem egy lökéssel követett ő is. Élveztem a melegséget ami szétterjedt bennem, mozdulni viszont egyikünk se mozdult.
Miután lenyugodott a légzésünk kicsusszant belőlem és magához húzva elfeküdt, így én meg ráfeküdtem. Az alvás határán voltam amikor simogatni kezdte a hátam.
-El ne aludj, még csak most keltünk fel!
-Hmm- ellenkeztem, mert fel akart állni, de nem hallgatott rám.
Néztem amíg kihúzta a dugót, és valami gomb megnyomása után a víz pillanatok alatt, több lefolyón tűnt el.
-Gyere- nyújtotta felém a kezét.
Felhúztam magam, de meg kellett tartania, mert a lábaim felmondták a szolgálatot. Fél kezével engem tartott, de a másikkal a zuhanyrózsáért nyúlt, majd langyos vizet engedett ránk. Erősen zavarba ejtő pontossággal tisztított meg, (szó szerint kívül, belül,) de törölközni egyedül is tudtam. A hajam szárításának a végét már nem várta meg, egy puszit adott a homlokomra és kiment az ajtón.
Kifésültem az immár száraz tincseimet és egy fürdőköpenyben botladoztam át a szobámba. A folyosón szerencsére senki se volt, így magyarázkodnom nem kellett. A szekrényhez lépve levettem a köpenyt és öltözködni kezdtem. Egy fekete fölsőt és egy halásznadrágot vettem elő, na meg persze boxert, és éppen a befejeztem az öltözködést amikor kopogtak.
-Nyitva- szóltam ki egy kicsit rekedt hangon, ezért megköszörültem a torkom.
-Hoztam reggelit- nyitott be Kei -Remélem szereted a tükörtojást!
-Imádom!- eddig eszembe se jutott az étel, de az illatokat megérezve rögtön ragadozóként vetettem magam a tálcára.
-Ne aggódj nem fut el- hallottam a távolról, de nem reagáltam le.
Rekord idő alatt tüntettem el mindent, ezért mivel még éhes maradtam és az ő részét is megettem, elindultunk a konyhába. Fejenként öt tojással később, mindketten jóllakottan nyúltunk el a nappaliban lévő kanapén a TV előtt.
-Reggelt- köszönt mögülünk Daichi.
-Regge- befejezni nem tudta Kei, mert megfordulva őrült hahotázásba kezdett.
-Mivan?- értetlenkedett.
-Tükör- közöltem vele kurtán, mert én jobban bírtam levegővel.
-Na mégis azt hol...- megfordult -KAI!!! ÉN KINYÍRLAK!!!- üvöltötte el magát.
Elrohant valamerre az arcán virító elmondhatatlan firkálmánnyal együtt.
-Szerintem addig meneküljünk amíg tudunk- pattantam fel a kezét megragadva, mert sejtelmeim szerint nemsokára lebukik az igazi tettes. Mindenben nem is lett volna semmi baj, csakhogy megint rosszul lettem, így mindkét tenyeremmel kénytelen voltam befogni a számat.
Rögtön felkapott és a legközelebbi mosdó felé futott, útközben összefogva a hajam. A reggelim minden egyes felismerhetetlen részletét viszontláttam abban a borzalmas öt percben, de amilyen hirtelen jött olyan hamar múlt is el. Lihegve rogytam a WC mellé és felnézve három pár szempár nézett vissza rám aggódva.
-Jól vagyok- tápászkodtam fel.
-Nekem nem úgy tűnik. Ez nem normális. Ha másnapos lennél akkor folyton zöldellnél. De te néha jól vagy, és néha rosszul. A legjobb lenne, ha most hazamennénk- mondta Kei miközben öblögettem.
-Ti maradjatok inkább itt, majd én elmegyek egy orvosért és idehozom. Addig próbáld meg magadban tartani az ételeket, és ne hagyjátok kiszáradni!- mondta Kai, és a telefonnal a fülén fordult meg.
A nap hátralévő felében, akármennyire is voltam éhes, csak csipegethettem, de a rosszullét távol maradt tőlem és a folyadékkal tömött hasamtól.
Eközben a világ egy távoli pontján egy magányos fehér hajú idegen a fejét masszírozta.
-Remélem tudja mi történik vele! De könyörgöm, alig múlt el 18! Mondjuk így már tudom, hogy merre induljak- gondolkozott hangosan az erdő egy irányába nézve -Talán öt nap kell még hozzá, hogy- befejezni már csak gondolatban tudta, mert egy vándorsólyom képében röppent fel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése