-Már lassan fél napja alszik, normális ez?- na ez meg ki?
-Igen, legalábbis nálam az volt. Minél többet alszik, annál tovább fent tud lenni. Majdnem percre pontosan feleannyit voltam fent mint amennyit aludtam- olyan ismerősök nekem ezek a hangok.
-Biztos ne szóljunk senkinek? Nagyon aggódnak miatta- hmmm. Érzem, hogy mindjárt megvan...
-Ne! Vagy tudod mit? Ha meg lehet azt oldani, hogy mindenki egyszerre tudjon idejönni akiben megbízol, és jóban van Yuki-val, lehet, hogy segíteni tudna neki- szeretem.
-Akkor nagyobb házba kellene vinni. Szállítható állapotban van?- nagyon szeretem.
-Igen, de gyorsan kell cselekednünk. Nem tudjuk mikor fog szülni- óóó! Meg van-
-Anyu?
Az eddig simogató kéz az arcomon, hangomra mintegy válaszul megduplázódik.
-Jól vagy kincsem?- kinyitottam a szemem.
-Ühüm. Csak nehéznek érzem magamat- jéé, fel tudok ülni. A szobámban vagyok.
-Az lenne a furcsa, ha nem. Közel öt kilót híztál amíg aludtál. Legalábbis a hasad méretéből erre lehet következni- ült mellém Kei.
Csak alvónadrág volt rajtam, ezért félre raktam a takaróm. Igaza van. Tegnap még könnyen el tudtam takarni, de most nagyon nehezemre menne. Ha nagyon akarnám a fejemmel elérhetném a hasamat. Vagy a nyelvemmel. Majd, ha fürdök esetleg kipróbálom.
-Kérhetnék egy szívességet?- két felől érkező erőteljes bólintás -Kellene egy olló. Vagy egy borotva.
-Mi?- nem értik.
-Leszakad a fejem- szemléltetésképpen meghúzok egy lehetetlenül hosszú tincset.
-Persze, levágjuk. Biztosan ezt akarod?- kérdezi Kei.
-Igen. Eddig is csak azért növesztettem, hogy könnyebben elbújhassak. A lehető leggyorsabban meg akarok tőle szabadulni
-Akkor hozok egy ollót. Viszont én aztán meg nem próbálom levágni! Még a füvet se tudnám szépen lenyírni. Kecskével se- ha az kell neki, hogy egyáltalán nekikezdhessen akkor tényleg nagy a baj-kuncogtam magamban.
-Anyunak szólítottál- szólalt meg az említett, amikor Kei kiment.
-Mondanám, hogy Apu, de a helyzetemnek köszönhetően hozzá kell szoktatnom magamat, hogy nem a nem (szerzői útmutató: fiú vagy lány) számít akkor, amikor az ember szülni készül- egyszerűsítettem. Sokkal bonyolultabb, ha fejben és hangosan máshogy szólítja az ember az ismerősöket. Óhatatlanul is kicsúszik, hogy kinek tartod a fejedben.
-Köszönöm!- ölelt át óvatosan.
-Akkor most mi lesz?- kérdeztem.
-Mivel?
-Azt mondtad, hogy kevesebbet leszek ébren. Nem lehetne ez ellen tenni valamit?
-Hát, néhány órát nyerhetsz, ha állat alakban vagy, de még a kávé se tud ébren tartani. Ha álmos vagy bumm, és a következő pillanatban már alszol is. A vajúdás beindulása előtt pár perccel pedig azzá az állattá változol amivé a párod is szokott változni.
-Gepárd. De mi lenne akkor, ha több mindenné is át tud változni a párom?
-Vérfertőzés, de ez nálunk nem jár veszéllyel. Minden egyes rokon a lehető legtávolabbi génkészlettel rendelkezik. Valami bizarr mutáció, ami csak az egypetéjű ikreknél nem jön össze, úgyhogy amíg nem az ikertestvérével párosodik az ember, olyan mintha egy random idegen emberrel jönnénk össze. Mint utóbb kiderült az én szüleim is testvérek voltak- wow. Na erről nem tudtam!
-Értem. És olyankor milyen állatként szülnek?- ha már itt tartunk.
-Ahogy az anyjuk szülte őket. Példának okáért. Ugyebár neked valószínűleg több gyereked is születni fog.
-Biztos- tettem a kezem a hasamra -Mára egyel többet érzek mint tegnap volt- jegyeztem meg.
-Értem. Tegyük fel, hogy kettő fiú, akik nem egy petéjűek, egymásba szeretnek és jön a baba. Nem lenne semmi baja sem, és bár külsőre hasonlítana a szüleire, de nem lenne hajlamosabb a testi és a lelki betegségekre se. Viszont, ha egypetéjűek, akkor minden úgy történik, mint a többi átlagos embernél.
-És mitől függ, hogy mivé tudnak átváltozni?
-Egy férfi terhesség esetén biztos a speciális baba, de ha egy nő szül az már bonyolultabb. Ha rokonnal történt párosodásból termékenyül meg akkor speciális, de ha nincs közöttük szoros rokoni kapcsolat, testvéri, legfeljebb harmadfokú unoka-testvéri, akkor nehezebb összehozni a speckó bébit. Plusz, az hogy mennyivé tudnak átváltozni az embertől függ. Én csak fajonként egy állattá tudok átváltozni, de te értesüléseim szerint bármivé amivé csak akarsz.
-Igen. Ez azt jelenti, hogy nekem speciális babáim lesznek?
-Igen.
-Akkor még egy kérdés és abbahagyom. Hogyan találtál meg?
-Amikor terhes lettél megváltozott az aurád. Csak a speciális anyukák képesek érzékelni, viszont azok még a napban is megtalálnának. Én tudva lévő, már megszültelek, így én is érezhettem,és mivel te vagy rajtam kívül az egyetlen Tomei, nem volt nehéz dolog rájönni, hogy rólad van szó. Amíg meg nem szülsz, ez nem is fog változni.
-Még egy utolsó kérdés.
-Utolsó.
-Amikor találkoztunk nem magamtól alakultam vissza. Ez hogy történhetett meg?
-Te is meg tudod majd csinálni a gyerekeiddel. Viszont azt nem lehet befolyásolni, hogy milyen állattá változzon.
-És az apa nem kap semmilyen különleges erőt?- szólalt meg hirtelen Kei egy ollóval a kezében. Észre se vettem, hogy mikor jött meg.
-Semmit- nyújtotta érte a kezét Anyu.
-Biztos, hogy tudsz te azzal bánni? Igazán ráér még ez a szülés utánig is- néztem félve az eszközre.
-Ha hiszed ha nem, eredetileg fodrász voltam, így nem eshet bántódásod. Milyen rövidre?- fogta össze a hajam.
-Még össze lehessen fogni.
Hajgumival összefogta, majd egy kicsivel lejjebb a kezével, és a kettő között nyisszantott egyet.
-Kész is.
-Ennyi?- néztem rá döbbenten.
-Igen.
-Hát ez gyors volt- csatlakozott Kei is.
-Uhh. Azt hiszem nekem halaszthatatlan dolgom van a mosdóban- a hirtelen felállás következtében kicsit megszédültem, de egy perc múlva elégedetten hagytam el a helyiséget.
-Hogy lehet az, hogy ma több gyereket érzel magadban mint tegnap?- jött azonnal a kérdés Kei-től. Úgy látszik Anyu szeret pletykálkodni.
-Nem tudom- válaszoltam és az ölébe ültem.
-Valószínűleg az idő előrehaladtával egyre többet fog megtudni- szált be a beszélgetésbe Anyu -Én a terhességem felénél már azt is tudtam, hogy fiú leszel- jegyezte meg -Lehet, hogy egypetéjűek is lesznek, és eddig nem nőttek meg annyira, hogy érezd őket. Akkor egyenlőre minimum hárman lesznek.
-Igen- simogattam meg a hasamat és elmosolyogtam -Felkeltek- célozgatta a jövendőbeli focikarrieresekre.
-Szabad?- kérdezte Kei,de nem várt válasz a hasamra tette kezeit. Ahol nem voltak babák.
-Ide- vezettem a helyére.
Miközben mindenféle idétlenséget hordott össze, felnéztem Anyura aki csillogó szemmel figyelt minket. Egymásra mosolyogtunk és odajött hozzánk.
-Ideje lenne készülődni. Kei, kérlek intézd a szállítást, és, hogy az ismerősök is odajöjjenek, én addig csinálok útravalót. Yuki,te pedig kezd el pakolni a ruhákat.
A bőröndöket falmászókat megszégyenítő ügyességgel vettem le a szekrényről, majd nekikezdtem. Nagyon fárasztó volt mondhatom. mielőtt egy ruhát beraktam volna, először ellenőrizni kellet, hogy tiszta-e egyáltalán, és ha nemleges választ kaptam moshattam is ki. A szerencsém azonban mellettem volt, mert szárító is volt a csodagépben, így miután kivettem már hajtogathattam is.
Mondtam már, hogy rühellek hajtogatni? Ha nem, hát aznap délután, vagy százszor megismételtem. Miután végeztem, már kezdtem fáradtnak érezni magam, ezért inkább átváltoztam. Bár párduc akartam lenni, valamiért gepárd lettem, de mivel Anyu mondta, hogy így fogok szülni, nem furcsállottam.
Az ajtót szerencsére nem zártam be a két szoba között, így kényelmesen átsétáltam és felpattantam az ágyra, Kei mellé.
-Végeztél?- vakarta meg a fülem,és dorombolni kezdtem -Régen doromboltál utoljára- és tényleg. Már nem is emlékszem mikor. Hangosabban folytattam -Így jobban látni rajtad- simogatta ezúttal a hasamat. Hátra vágtam magamat és igazat kellett adnom neki. Eddig mindig kórosan sovány voltam, de most egy vicces gömb terült szét a hasam helyén.
Folytatta a nézelődést, és meglepődve láttam, hogy babaoldalakat nézeget. Közelebb mentem a laptophoz, majd furcsán néztem a felettem lévőre.
-Nem lehet elég hamar elkezdeni- mentegetőzött -Szerinted mennyi ágyat vegyünk?- hasamra böktem a fejemmel, és gyengéden a fogaimmal megfogtam a kezét és ráhelyeztem -Biztos szabad? Nem fog fájni?- rámorogtam, hogy kezdje már.
Az elején eléggé kellemetlen volt, de miután megszokta, hogy milyen erősen kell nyomkodnia a hasamat, hogy érezze őket, egy kicsit magabiztosabban folytatta. A gyerekeknek nyilvánvalóan tetszhetett, hogy a hasamon keresztül simogatják őket, mert mindannyian a lehető legközelebb helyezkedhettek el, és egy cseppet se mozogtak.
-Egy- kezdte el kitapogatni a fejeket -Kettő. Hmm. Talán három, de nem merném biztosra venni. Nagyon aprók még, ráadásul így még kisebbek. Még szerencse, hogy Kyouko-néni állatorvos volt, mielőtt nyugdíjba vonult. Tudtad, hogy ő volt az apukánk nővére?- nemet mutattam a fejemmel -akkor most már tudod.
Befészkeltem magam az ölébe, és folytatta a keresgélést. Amikor Anyu is bejött a szobába egy picit nézett minket majd megszólalt:
-Mikor indulunk?
-Már csak rád vártunk. Még sötétedés előtt odaérünk, mert nincs innen messze, de a többiek csak a holnapi nap folyamán tudnak jönni.
-Rendben.
-Yuki te menj a kocsihoz és ülj be. Majd mi bepakolunk.
Követtem Kei utasítását, mert már nem bírtam volna visszaváltozni. Közel egy óra múlva már a hajón voltunk és Kei bevezetett egy kabinba.
-Próbálj meg pihenni. Nem baj ha elalszol, de kérlek emberként tedd, mert úgy könnyebben felemellek- nyomott egy puszit a fejemre, és átváltoztam -Szép álmokat- csókolt meg ezúttal.
Nehezen váltunk el egymástól, de neki kormányoznia kellett, rám meg rám tört az álmosság. Hát mit ne mondjak, szuper. Még egy puszit követően újra álomba merültem.
-Igen, legalábbis nálam az volt. Minél többet alszik, annál tovább fent tud lenni. Majdnem percre pontosan feleannyit voltam fent mint amennyit aludtam- olyan ismerősök nekem ezek a hangok.
-Biztos ne szóljunk senkinek? Nagyon aggódnak miatta- hmmm. Érzem, hogy mindjárt megvan...
-Ne! Vagy tudod mit? Ha meg lehet azt oldani, hogy mindenki egyszerre tudjon idejönni akiben megbízol, és jóban van Yuki-val, lehet, hogy segíteni tudna neki- szeretem.
-Akkor nagyobb házba kellene vinni. Szállítható állapotban van?- nagyon szeretem.
-Igen, de gyorsan kell cselekednünk. Nem tudjuk mikor fog szülni- óóó! Meg van-
-Anyu?
Az eddig simogató kéz az arcomon, hangomra mintegy válaszul megduplázódik.
-Jól vagy kincsem?- kinyitottam a szemem.
-Ühüm. Csak nehéznek érzem magamat- jéé, fel tudok ülni. A szobámban vagyok.
-Az lenne a furcsa, ha nem. Közel öt kilót híztál amíg aludtál. Legalábbis a hasad méretéből erre lehet következni- ült mellém Kei.
Csak alvónadrág volt rajtam, ezért félre raktam a takaróm. Igaza van. Tegnap még könnyen el tudtam takarni, de most nagyon nehezemre menne. Ha nagyon akarnám a fejemmel elérhetném a hasamat. Vagy a nyelvemmel. Majd, ha fürdök esetleg kipróbálom.
-Kérhetnék egy szívességet?- két felől érkező erőteljes bólintás -Kellene egy olló. Vagy egy borotva.
-Mi?- nem értik.
-Leszakad a fejem- szemléltetésképpen meghúzok egy lehetetlenül hosszú tincset.
-Persze, levágjuk. Biztosan ezt akarod?- kérdezi Kei.
-Igen. Eddig is csak azért növesztettem, hogy könnyebben elbújhassak. A lehető leggyorsabban meg akarok tőle szabadulni
-Akkor hozok egy ollót. Viszont én aztán meg nem próbálom levágni! Még a füvet se tudnám szépen lenyírni. Kecskével se- ha az kell neki, hogy egyáltalán nekikezdhessen akkor tényleg nagy a baj-kuncogtam magamban.
-Anyunak szólítottál- szólalt meg az említett, amikor Kei kiment.
-Mondanám, hogy Apu, de a helyzetemnek köszönhetően hozzá kell szoktatnom magamat, hogy nem a nem (szerzői útmutató: fiú vagy lány) számít akkor, amikor az ember szülni készül- egyszerűsítettem. Sokkal bonyolultabb, ha fejben és hangosan máshogy szólítja az ember az ismerősöket. Óhatatlanul is kicsúszik, hogy kinek tartod a fejedben.
-Köszönöm!- ölelt át óvatosan.
-Akkor most mi lesz?- kérdeztem.
-Mivel?
-Azt mondtad, hogy kevesebbet leszek ébren. Nem lehetne ez ellen tenni valamit?
-Hát, néhány órát nyerhetsz, ha állat alakban vagy, de még a kávé se tud ébren tartani. Ha álmos vagy bumm, és a következő pillanatban már alszol is. A vajúdás beindulása előtt pár perccel pedig azzá az állattá változol amivé a párod is szokott változni.
-Gepárd. De mi lenne akkor, ha több mindenné is át tud változni a párom?
-Vérfertőzés, de ez nálunk nem jár veszéllyel. Minden egyes rokon a lehető legtávolabbi génkészlettel rendelkezik. Valami bizarr mutáció, ami csak az egypetéjű ikreknél nem jön össze, úgyhogy amíg nem az ikertestvérével párosodik az ember, olyan mintha egy random idegen emberrel jönnénk össze. Mint utóbb kiderült az én szüleim is testvérek voltak- wow. Na erről nem tudtam!
-Értem. És olyankor milyen állatként szülnek?- ha már itt tartunk.
-Ahogy az anyjuk szülte őket. Példának okáért. Ugyebár neked valószínűleg több gyereked is születni fog.
-Biztos- tettem a kezem a hasamra -Mára egyel többet érzek mint tegnap volt- jegyeztem meg.
-Értem. Tegyük fel, hogy kettő fiú, akik nem egy petéjűek, egymásba szeretnek és jön a baba. Nem lenne semmi baja sem, és bár külsőre hasonlítana a szüleire, de nem lenne hajlamosabb a testi és a lelki betegségekre se. Viszont, ha egypetéjűek, akkor minden úgy történik, mint a többi átlagos embernél.
-És mitől függ, hogy mivé tudnak átváltozni?
-Egy férfi terhesség esetén biztos a speciális baba, de ha egy nő szül az már bonyolultabb. Ha rokonnal történt párosodásból termékenyül meg akkor speciális, de ha nincs közöttük szoros rokoni kapcsolat, testvéri, legfeljebb harmadfokú unoka-testvéri, akkor nehezebb összehozni a speckó bébit. Plusz, az hogy mennyivé tudnak átváltozni az embertől függ. Én csak fajonként egy állattá tudok átváltozni, de te értesüléseim szerint bármivé amivé csak akarsz.
-Igen. Ez azt jelenti, hogy nekem speciális babáim lesznek?
-Igen.
-Akkor még egy kérdés és abbahagyom. Hogyan találtál meg?
-Amikor terhes lettél megváltozott az aurád. Csak a speciális anyukák képesek érzékelni, viszont azok még a napban is megtalálnának. Én tudva lévő, már megszültelek, így én is érezhettem,és mivel te vagy rajtam kívül az egyetlen Tomei, nem volt nehéz dolog rájönni, hogy rólad van szó. Amíg meg nem szülsz, ez nem is fog változni.
-Még egy utolsó kérdés.
-Utolsó.
-Amikor találkoztunk nem magamtól alakultam vissza. Ez hogy történhetett meg?
-Te is meg tudod majd csinálni a gyerekeiddel. Viszont azt nem lehet befolyásolni, hogy milyen állattá változzon.
-És az apa nem kap semmilyen különleges erőt?- szólalt meg hirtelen Kei egy ollóval a kezében. Észre se vettem, hogy mikor jött meg.
-Semmit- nyújtotta érte a kezét Anyu.
-Biztos, hogy tudsz te azzal bánni? Igazán ráér még ez a szülés utánig is- néztem félve az eszközre.
-Ha hiszed ha nem, eredetileg fodrász voltam, így nem eshet bántódásod. Milyen rövidre?- fogta össze a hajam.
-Még össze lehessen fogni.
Hajgumival összefogta, majd egy kicsivel lejjebb a kezével, és a kettő között nyisszantott egyet.
-Kész is.
-Ennyi?- néztem rá döbbenten.
-Igen.
-Hát ez gyors volt- csatlakozott Kei is.
-Uhh. Azt hiszem nekem halaszthatatlan dolgom van a mosdóban- a hirtelen felállás következtében kicsit megszédültem, de egy perc múlva elégedetten hagytam el a helyiséget.
-Hogy lehet az, hogy ma több gyereket érzel magadban mint tegnap?- jött azonnal a kérdés Kei-től. Úgy látszik Anyu szeret pletykálkodni.
-Nem tudom- válaszoltam és az ölébe ültem.
-Valószínűleg az idő előrehaladtával egyre többet fog megtudni- szált be a beszélgetésbe Anyu -Én a terhességem felénél már azt is tudtam, hogy fiú leszel- jegyezte meg -Lehet, hogy egypetéjűek is lesznek, és eddig nem nőttek meg annyira, hogy érezd őket. Akkor egyenlőre minimum hárman lesznek.
-Igen- simogattam meg a hasamat és elmosolyogtam -Felkeltek- célozgatta a jövendőbeli focikarrieresekre.
-Szabad?- kérdezte Kei,de nem várt válasz a hasamra tette kezeit. Ahol nem voltak babák.
-Ide- vezettem a helyére.
Miközben mindenféle idétlenséget hordott össze, felnéztem Anyura aki csillogó szemmel figyelt minket. Egymásra mosolyogtunk és odajött hozzánk.
-Ideje lenne készülődni. Kei, kérlek intézd a szállítást, és, hogy az ismerősök is odajöjjenek, én addig csinálok útravalót. Yuki,te pedig kezd el pakolni a ruhákat.
A bőröndöket falmászókat megszégyenítő ügyességgel vettem le a szekrényről, majd nekikezdtem. Nagyon fárasztó volt mondhatom. mielőtt egy ruhát beraktam volna, először ellenőrizni kellet, hogy tiszta-e egyáltalán, és ha nemleges választ kaptam moshattam is ki. A szerencsém azonban mellettem volt, mert szárító is volt a csodagépben, így miután kivettem már hajtogathattam is.
Mondtam már, hogy rühellek hajtogatni? Ha nem, hát aznap délután, vagy százszor megismételtem. Miután végeztem, már kezdtem fáradtnak érezni magam, ezért inkább átváltoztam. Bár párduc akartam lenni, valamiért gepárd lettem, de mivel Anyu mondta, hogy így fogok szülni, nem furcsállottam.
Az ajtót szerencsére nem zártam be a két szoba között, így kényelmesen átsétáltam és felpattantam az ágyra, Kei mellé.
-Végeztél?- vakarta meg a fülem,és dorombolni kezdtem -Régen doromboltál utoljára- és tényleg. Már nem is emlékszem mikor. Hangosabban folytattam -Így jobban látni rajtad- simogatta ezúttal a hasamat. Hátra vágtam magamat és igazat kellett adnom neki. Eddig mindig kórosan sovány voltam, de most egy vicces gömb terült szét a hasam helyén.
Folytatta a nézelődést, és meglepődve láttam, hogy babaoldalakat nézeget. Közelebb mentem a laptophoz, majd furcsán néztem a felettem lévőre.
-Nem lehet elég hamar elkezdeni- mentegetőzött -Szerinted mennyi ágyat vegyünk?- hasamra böktem a fejemmel, és gyengéden a fogaimmal megfogtam a kezét és ráhelyeztem -Biztos szabad? Nem fog fájni?- rámorogtam, hogy kezdje már.
Az elején eléggé kellemetlen volt, de miután megszokta, hogy milyen erősen kell nyomkodnia a hasamat, hogy érezze őket, egy kicsit magabiztosabban folytatta. A gyerekeknek nyilvánvalóan tetszhetett, hogy a hasamon keresztül simogatják őket, mert mindannyian a lehető legközelebb helyezkedhettek el, és egy cseppet se mozogtak.
-Egy- kezdte el kitapogatni a fejeket -Kettő. Hmm. Talán három, de nem merném biztosra venni. Nagyon aprók még, ráadásul így még kisebbek. Még szerencse, hogy Kyouko-néni állatorvos volt, mielőtt nyugdíjba vonult. Tudtad, hogy ő volt az apukánk nővére?- nemet mutattam a fejemmel -akkor most már tudod.
Befészkeltem magam az ölébe, és folytatta a keresgélést. Amikor Anyu is bejött a szobába egy picit nézett minket majd megszólalt:
-Mikor indulunk?
-Már csak rád vártunk. Még sötétedés előtt odaérünk, mert nincs innen messze, de a többiek csak a holnapi nap folyamán tudnak jönni.
-Rendben.
-Yuki te menj a kocsihoz és ülj be. Majd mi bepakolunk.
Követtem Kei utasítását, mert már nem bírtam volna visszaváltozni. Közel egy óra múlva már a hajón voltunk és Kei bevezetett egy kabinba.
-Próbálj meg pihenni. Nem baj ha elalszol, de kérlek emberként tedd, mert úgy könnyebben felemellek- nyomott egy puszit a fejemre, és átváltoztam -Szép álmokat- csókolt meg ezúttal.
Nehezen váltunk el egymástól, de neki kormányoznia kellett, rám meg rám tört az álmosság. Hát mit ne mondjak, szuper. Még egy puszit követően újra álomba merültem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése